Pünkösd

PÜNKÖSD VASÁRNAP

Typikon:

Pünkösd előtti szombaton megemlékezést tartunk elhunyt atyáinkról, testvéreinkről és a feltámadás és az örök élet reményében megpihent minden igazhitű keresztényekről. A szertartás rendjét lásd: Hushagyó szombaton.

Ha a Pünkösd előtti szombat egybeesik Szt. Konstantin és Heléna, vagy Keresztelő Szt. János születése ünnepével, a halotti szolgálatot egy héttel előbbre hozzuk.

SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET

1. zsoltári kathizma.

„Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák 1. h.:

A Pünkösdöt ünnepeljük, a Szent Lélek jövetelét, az ígéret beváltását, s a reménységbeteljesedését. Óh mekkora misztérium! Mily nagy és magasztos! Azért így kiáltunk Hozzád: Mindeneknek Teremtője, Urunk, dicsőség Néked. (2-szer.)

Idegenek nyelveivel újítottad meg óh Krisztus, a Te tanítványaidat, hogy azokon hirdessenek Téged, a halhatatlan Igét és Istent, ki megadod lelkünknek a nagy irgalmat.

Mindent megad a Szent Lélek: próféciákat fakaszt, papokat tökéletesít, írástudatlanokat bölcseségre tanított, halászokat hittudósokká tett, összetartja az Egyháznak intézményét. Az Atyával és Fiúval egylényegű és együtt trónoló Vigasztaló, dicsőség Néked.

(2. h.:) Láttuk az igazi Világosságot, befogadtuk a Mennyei Lelket, megtaláltuk az igazi hitet, hódolva az oszthatatlan Háromságnak, mert az üdvözített minket. (2-szer.)

A próféták által mutattad meg nékünk az üdvösség útját, és apostolaid által Üdvözítőnk, ragyogott reánk a Te Lelked kegyelme; Te vagy az öröktől fogva való Isten, és az vagy Te ezután is, és örökké Te vagy a mi Istenünk.

A Te tornácaidban dicsérlek Téged, a világ Üdvözítőjét, s térdet hajtva hódolok a legyőzhetetlen hatalmad előtt; este, reggel, délben és minden időben áldalak Téged, Uram.

A Te tornácaidban Urunk, meghajtva lelki és testi térdünket mi hivők, magasztalunk Téged, a kezdet nélkül való Atyát, az egyeredetű Fiút, és a szintén időtelen és Szentséges Lelket, aki megvilágosítja és megszenteli a mi lelkünket.

Az egylényegű Háromságot énekekben magasztaljuk: az Atyát és a Fiút, együtt a Szent Lélekkel; mert ezt hirdették minden próféták, apostolok és vértanúk.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 8. h.:

Jertek népek, hódoljunk a háromtulajdonságú Istenségnek: a Fiúnak az Atyában, együtt a Szent Lélekkel. Mert az Atya időtelenül szülte a Fiút, aki Vele együtt örökkévaló és együtt uralkodó. És a Szent Lélek is az Atyában volt, együtt dicsőíttetve a Fiúval. Egy Hatalom, egy Lényeg, egy Istenség; akinek hódolva mindnyájan így szóljunk: Szent Isten, aki a mindenséget a Fiú által, a Szent Lélék közreműködésével teremtetted; Szent Hatalmas, aki által megismertük az Atyát, és ki által a Szent Lélek alászállott a világra; Szent Halhatatlan, Vigasztaló Lélek, aki az Atyától eredsz és a Fiún nyugszol. Szent Háromság, dicsőség Néked.

Prokimen: a szombat esti.

1. ószövetségi olvasmány (Arithmi 11, 16-17; 24-29)

Mondá az Úr Mózesnek: Gyűjts össze Nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, akikről te tudod, hogy a nép vénei és írástudói, és vezesd őket a Jelenés sátorához, és álljanak fel ott veled. Akkor alászállok és beszélek ott veled, és veszek abból a Lélekből, amely rajtad van, és rájuk adom, és hordozzák veled együtt a nép indulatát, hogy ne egymagad hordozd. És összegyűjtött Mózes hetven férfiút a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Akkor alászállott az Úr a felhőben, és beszélt Mózessel, és vett a Lélekből, amely rajta volt, és adta a hetven férfiúra, a vénekre. Amint a Lélek megnyugodott rajtuk, prófétáltak a táborban, de tovább nem folytatták. Két férfiu azonban a táborban maradt, egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Módád; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírottak között voltak, de nem mentek el a sátorhoz, mégis prófétáltak a táborban. És odafutván Mózeshez a szolga, jelentette neki, mondván: Eldád és Módád prófétálnak a táborban. És megszólalt Józsué, Nun fia, aki Mózes mellett állt és az ő választottja volt, mondván: Uram, Mózes, akadályozd meg őket. Mózes pedig ezt mondta neki: Talán énérettem féltékenykedel? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és bár adná az Úr az Ő Lelkét reájuk!

2. ószövetségi olvasmány (Joél 2, 23-32)

Ezeket mondja az Úr: Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az Úrban a ti Istenetekben; mert megadta néktek a táplálékot igazság szerint, és korai meg kései esőt hullat le néktek, mint azelőtt; és megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a prések a bort és az olajat. És kárpótollak benneteket az esztendőkért, amelyeket tönkretett a sáska, a cserebogár, a gabonaüszög, a hernyó és az Én nagy hatalmam, amelyet reátok küldtem. És enni fogtok bőségesen, és jóllaktok, és magasztaljátok majd az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek, és meg nem szégyenül soha többé az Én népem. És megtudjátok, hogy Én vagyok a ti Uratok Istenetek, és nincsen más Énrajtam kivül, és meg nem szégyenül soha többé az Én népem. És lesz azután, hogy kiöntök az Én Lelkemből minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Mert bizony kiöntök azokban a napokban az Én Lelkemből szolgáimra és szolgálóleányaimra, és prófétálni fognak. És csodákat mutatok fönt az égen, és jeleket lent a földön; vért és tüzet és füstcsóvákat; a napvilág sötétséggé válik, és a hold vérré, mielőtt eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. De mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megmenekül.

3. ószövetségi olvasmány (Ezékiel 36, 24-28)

Ezeket mondja az Úr: Kiveszlek benneteket a pogány népek közül, egybegyűjtelek minden országból, és bevezetlek a ti földetekre. És tiszta vizet hintek reátok, és megtisztultok minden tisztátalanságtoktól és minden bálványotoktól; és tisztává teszlek benneteket. És új szívet adok néktek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok néktek, és az Én Lelkemet adom belétek. És azt azért cselekszem, hogy az Én igazságomban járjatok, és rendeléseimet megtartsátok és cselekedjétek. És azon a földön lakoztok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és az Én népem lesztek, Én pedig leszek a ti Istenetek.

Litiai sztichirák 2. h.:

A próféták által mutattad meg nékünk . . .

A Te tornácaidban dicsérlek Téged . . .

A Te tornácaidban Urunk . . .

Dicsőség . . . Most és mindenkor . . . 8. h.:

Midőn a Lelkedet leküldötted Urunk, az egybegyűlt apostolaidra, látván azt akkor a héberek fiai, rettegéssel ámultak el; mert idegen nyelveken hallották őket szólni, amint a Lélek megadta nekik. Tudatlanok lévén, egyszerre bölcsekké váltak, és a nemzeteket a hitnek megnyerve, isteni dolgokat hirdettek azoknak. Azért mi is így kiáltunk Hozzád: Ki a földön megjelentél, sa tévhittől megmentettél minket, Urunk, dicsőség Néked.

Előverses sztichirák 6. h.:

Nem ismervén a nemzetek, a Szentséges Léleknek az apostolaidban munkálkodó erejét, óh Urunk, a nyelveknek változását részegségnek vélték; mi azonban azok által megerősíttetve, szűntelenül ezt mondjuk: A Te Szent Lelkedet ne vedd el mitőlünk, könyörgünk óh Emberszerető.

(Elővers:) Tiszta szívet teremts bennem, Isten, és az igaz lelket újítsd meg bensőmben.

Urunk, a Szent Lélek leszállása megihlette apostolaidat, és képessé tette őket más nyelveken szólni. A különös jelenséget részegségnek gondolták a hitetlenek, a hivőknek pedig üdvösségük szerzője lett. Méltass minket is annak fényére, könyörgünk óh Emberszerető.

(Elővers:) Ne vess el engem a Te színed elől, és a Szent Lelkedet ne vedd el éntőlem.

Mennyei Király, Vigasztaló, Igazságnak Lelke, aki mindenütt jelen vagy, és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára, és az élet Adományozója, jőjj és lakozzál mibennünk, és tisztts meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 8. H.:

A nyelvek hajdanán összezavarodtak, a toronyépítés merészsége miatt; most pedig a nyelvek értelmesek lettek, az istenismeret dicsőségére. Ott az Isten megbüntette bűnükért az istenteleneket, itt pedig a Krisztus megvilágosította a halászokat a Lélekkel. Akkor hangtalanság támadt büntetésből, most pedig megújul a megértés, a mi lelkünk üdvösségére.

Tropárion 8. h.:

Áldott vagy Te Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szent Lelket; és általuk megragadtad a földkerekséget. Embereket szerető, dicsőség Néked. (3-szor.)

HAJNALI ISTENTISZTELET

„Isten az Úr” után tropárion 8. h.:

Áldott vagy Te Krisztus Istenünk . . . 3-szor.

1. sztichológia után kathizma 4. h.:

Az utóünnepet és a befejező ünnepet, örvendezve ünnepeljük hivők, ez a Pünkösd, az ígéret s az időszak beteljesedése; mert azon a Vigasztaló tüze hirtelen a földre szállott, mintegy nyelvek alakjában, és megvilágosította a tanítványokat, és őket az ég beavatottjaivá tette. Eljött a Vigasztaló világossága, és a világot megvilágosította.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.

2. sztichológia után kathizma 4. h.:

A Lélek forrása megjelent a földieknek, s eszmeileg tüzes folyókra oszolva, beharmatozta az apostolokat, megvilágosítva őket; s lett számukra a tűz harmatos felhővé, őket megvilágosítós permetező lánggá, és azokban mi is vettük a kegyelmet, a tűz s a víz által. Eljött a Vigasztaló világossága, és a világot megvilágosította.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.

Polyeleosz után magasztalás:

Magasztalunk Téged, életetadó Krisztus, és tiszteljük a Te Szentséges Lelkedet, akit az Atyától leküldöttél, istenes tanítványaidra.

Választott zsoltári versek:

Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek alkotásait hirdeti az égboltozat. – Az egész földön elterjedt az ő szavuk, és a földkerekség határáig az ő igéik. – A Te jóságos Lelked vezessen engem az egyenes földön. – Tiszta szívet teremts bennem, Isten, és az igaz lelket újítsd meg bensőmben. – Ne vess el engem a Te színed elől, és a Szent Lelkedet ne vedd el éntőlem. – Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Alliluia, Alliluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.)

Polyeleosz utáni kathizma 8. H.:

A sírból való feltámadásod, s a mennyei magasságba való isteni fölmeneteled után, leküldötted az istenlátókra a Te dicsőségedet, óh könyörületes Krisztus, megújítva az igaz Lelket a tanítványaidban; ezért azok mint a zengő citera, az isteni pengetőtől rejtelmesen megérintve, mindeneknek fennen hirdették óh Üdvözítő, a Te visszhangodat és gondviselésedet. (2-szer.)

Lépcsőének: a 4. hang 1. antifonja.

Prokimen 4. h.:

A Te jóságos Lelked vezessen engem az egyenes földön.

Uram, hallgasd meg imádságomat.

Evangélium: a 9. hajnali (Jn 20, 19-31;) „Látván Krisztus feltámadását . . .” elmarad.

50. zsoltár után:

Dicsőség . . .

Az apostoloknak közbenjárásai által, óh Irgalmas, töröld el bűneink sokaságát.

Most és mindenkor . . .

Isten Szülőjének közbenjárásai által, óh Irgalmas, töröld el bűneink sokaságát.

(Vers:) Irgalmazz nékem, Isten . . .

Idiomelon 6. h.:

Mennyei Király, Vigasztaló, Igazságnak Lelke, aki mindenütt jelen vagy, és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára, és az élet Adományozója, jőjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

K á n o n 4. h.: (Külön katavasziák: 7. h.)

Ismétlődő vers: Szentséges Háromság Istenünk, dicsőség Néked.

1. óda

Irmosz: „Isteni homálytól elboríttatva a nehéz nyelvű Mózes, kihirdette az Istentől írott törvényt; mert kivetve elméjének szeméből a szennyet, látja a Létező Istent, és beavatottjává lesz a Lélek ismeretének, tisztelve Őt istenes énekkel.”

Ezt mondták a szent és tisztes ajkak: Nem válok el tőletek óh barátaim, mert Én együtt ülve az Atyával az Ő magasságos trónján, kiöntöm a Lélek bőséges kegyelmét mindazokra, akik megvilágosodni vágynak.

Felmenvén a hegyre az igazat mondó Ige, nyugodalmassá tette a szívet; mert bevégezvén a művét Krisztus, megörvendeztette barátait, szétosztva köztük a Lelket, erős szélviharban és tüzes nyelvekben, amint megígérte.

Külön katavaszia: „Tengerrel borította el a fáraót és a harci szekereit, aki szétzúzza az ellenséget hatalmas karjával; énekeljünk Néki, mert megdicsőíttetett.’’

Katavaszia: „Isteni homálytól elboríttatva . . .”

3. óda

Irmosz: „Megtörte a meddő asszony méhének béklyóit, s a sokgyermekűnek tűrhetetlen szidalmait egykor, egyedül a töredelmes lelkű Anna prófétanő imádsága, a Hatalmashoz és az értelem Istenéhez.”

Felfoghatatlan az Isteni Hatalom; mert a tanulatlanokat szónokokká tette, kik szavukkal elhallgattatják a bölcsek sokaságát, és a Léleknek fényével számtalan népet ragadnak ki az éjszakának sötétjéből.

Kilépett a nem keletkezett Világosságból, az elolthatatlan Fénysugár, és hatalmas erővel világosságot terjeszt. Lángoló hang mutatja a népeknek a Sionról a Fiún keresztül, az Atya hatalmának együttes ragyogását.

Külön katavaszia: „Míg a fentrőlvaló hatalommal fel nem ruháztattok, – mondottad a tanítványaidnak, Krisztus, – maradjatok Jeruzsálemben; Én pedig Hozzám hasonló más Vigasztalót küldök: az Én és az Atya Lelkét, kiben megerősíttettek.”

Katavaszia: „Megtörte a meddő asszony . . .”

Kathizma 8. h.:

Kik a Megváltót szerették, örömmel teltek el, s bátorságot nyertek, kik azelőtt féltek, amint a Szent Lélek ma a magasból leszállott, a tanítványok házára, s mindegyikük másként szólott a népekhez, mert a nyelvek megoszlottak, s mintha tűzből lettek volna, olyanoknak tűntek; de nem égették meg őket, hanem inkább hűsítették.

Dicss��g . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.

4. óda

Irmosz: „Uralkodóknak Uralkodója, Egyedülvaló az Egyedülvalóból, egyedüli Ige, ki az időtelen Atyától származtál, a Te egyenlő hatalmú és igazságos Lelkedet, mint Jóttevő leküldötted az apostolokra, akik ezt éneklik Néked: Dicsőség a Te hatalmadnak, Urunk.”

Az újjászületés isteni fürdőjét adod nékem, az átszúrt és tisztaságos oldaladból, amelyben vegyíted a szót és a természetet, Istennek Igéje, és megpecsételed azt a Lélek melegével.

Térdet hajtanak mindenek a Vigasztalónak, s az Atya Ivadékának, aki az Atyával a lényeg szerint egyenlő. Mert valóban a három Személyben, megismerjük az egységes, csalhatatlan, hozzáférhetetlen és időtelen Lényeget. Mert világossággal ragyogott fel a Lélek kegyelme.

Tökéletesedjetek az Isteni Hatalomtól mindnyájan, kik szolgái vagytok a hármas ragyogású Lényegnek. Mert a Krisztus mint Jóttevő, természet feletti módon tesz tökéletessé, tűzzel világosít meg az üdvösségre, és átadja a Lélek egész kegyelmét.

Külön katavaszia: „Megértve a próféta az utolsó időkben való eljöveteledet, így kiáltott Hozzád Krisztus: Hallottam a hatalmadat Uram, hogy eljöttél üdvözíteni minden felkenteidet.”

Katavaszia: „Uralkodóknak Uralkodója . . .”

5. óda

Irmosz: „Vétkezések feloldozó tisztulását fogadjátok, a Lélek tüzes lehelletű harmatját, Egyháznak fényes orcájú gyermekei; mert most eljött Sionról a törvény, a Léleknek lángnyelvű kegyelme.”

Amiképen a saját akaratából kegyeskedett, az Atya hatalmát birtokoló, a maga felett uralmat nem ismerő Lélek, aki az Atyával teljesen egyenlő, alászáll az Atyától, nyelvek által bölcsekké avatja az apostolokat, és megpecsételi az életetfakasztó szót, amelyet az Üdvözítő mondott.

A mindeneken uralkodó Isteni Ige, gyógyította a bűnöktől az apostolok elméjét, és hajlékul készítette őket önmagának; és most beköltözik abba a Lélek világossága, aki egyenlő az Igével mind erejében, mind pedig lényege szerint.

Külön katavaszia: „Az üdvösség Lelke, akit a Te félelmedért a próféták magukba fogadtak Urunk, és ki megjelent a földön, az apostoli szíveket tisztává teremti, és a hívőkben az igaz lelket megújítja; mert világosság és békeség a Te parancsaid.”

Katavaszia: „Vétkezések feloldozó tisztulását . . .”

6. óda

Irmosz: „Engesztelés és üdvösség vagy számunkra, Krisztus. Felragyogtál a Szűzből óh Uralkodó, hogy miként Jónás prófétát a tengeri szörny gyomrából, kiragadd az enyészetből, az elesett Ádám egész nemzetségét.”

Hogy örökké velünk legyen, újítsd meg bensőnkben az Igazság Lelkét, kit az Atya küldött, és aki Ővele teljes egységben van, aki megégeti az undok anyag fertőzéseit, és megtisztítja a szívek szennyfoltjait, óh Mindenható.

Vágyott tisztessége az apostoloknak a Sionon, hogy várják a Te jöveteledet óh Szentséges Lélek, aki által megismerjük az Atyának született Igéjét; és Te letelepedsz tüzes lehellettel, és azonnal megmutatod a pogány fecsegéseknek durva álnokságát.

Külön katavaszia: „Hányódva a földi gondok viharában, elmerülök a társamul szegődött bűnökbe, s odavettetve a lélekrontó szörnynek, mint Jónás kiáltok Hozzád Krisztus: Emelj ki a halálos mélységből.”

Katavaszia: „Engesztelés és üdvösség . . .”

Kondákion 8. h.:

Midőn leszállván a nyelveket összezavarta, szétszórta a népeket a Magasságos, midőn pedig szétosztotta a tüzes nyelveket, mindeneket egységbe hívott el. Egyetértésben dicsőítsük tehát a Szentséges Lelket.

Ikosz:

Gyors és maradandó vigasztalást adj óh Jézus, a Te szolgáidnak, midőn lelkünk elcsügged; ne hagyd el a lelkünket a gyötrelmekben, ne távozz el gondolatainktól a viszontagságokban, de mindenkor siess hozzánk, és légy közel, aki mindenütt jelen vagy. Amiképen apostolaiddal mindig együtt voltál, úgy egyesítsd magadat velünk is, kik szeretünk Téged óh Könyörületes, hogy Teveled egyesülve, dicsérjük és magasztaljuk a Te Szentséges Lelkedet.

7. óda

Irmosz: „Felharsant a hangszereknek együttes zengése, az aranyból készült lélektelen bálvány tiszteletére; a Vigasztalónak fénythozó kegyelme pedig arra késztet minket, hogy hódolva így kiáltsunk: Óh egyedülvaló, egyhatalmú, időtelen Háromság, áldott vagy.”

Midőn az esztelenek hallották, az apostoloknak idegen nyelvű beszédjét, nem értve a prófétai hangot, azt mondották róluk, hogy bortól megrészegedtek. Mi istenfélők azonban, istenesen így kiáltunk Hozzád: Ki megújítod a mindenséget, áldott vagy.

Az Istentől megihletett látnok Joél, mennydörgött az Isteni Hatalom hangján: Akikre kiöntöm Lelkemet miként az Igét, együttesen így kiáltanak majd: Óh hármas ragyogású Természet, áldott vagy.

Az óráknak harmadika nyerte a kegyelmet, hogy megmutassa a három Tulajdonság tiszteletét az egységes Hatalomban. Most azonban az Úrnak egyetlen napján, Fiú és Atya és Lélek, áldott vagy.

Külön katavaszia: „A tüzes kemencébe vetett szent ifjak, a tüzet harmattá változtatták, dicsérő énekkel így kiáltva: Áldott vagy Te Urunk, atyáinknak Istene.”

Katavaszia: „Felharsant a hangszereknek . . .”

8. óda

Irmosz: „Leoldja a bilincseket és lehűti a lángokat, az Istenség hármas ragyogású képe; dicséretet énekelnek az ifjak, áldja pedig mint Jóttevőt, az egyetlen Üdvözítőt és mindeneket Cselekvőt, az egész teremtett világ.”

A Lélek tűznyelvek alakjában alászállott, és felébreszti azoknak a beszédeknek emlékét, amelyeket Krisztus az Atyától hallott, és az apostolainak mondott; az egykor elidegenült és újra megtért teremtés, áldottnak énekel Téged.

Aki saját ragyogású Fény vagy, mely üdvösségesen és önhatalmúan hinti a világosságot, drága lehelletként jöttél, eltölteni az apostolokat. Juttass a Te szolgáidnak bőséges Lelkedből.

A próféták lelkes ajka, hirdette a testi eljöveteledet óh Uralkodó; és a nem alkotott Lelket, aki az Atya öléből ered, és ki Veled együtt alkot és uralkodik, elküldöd, hogy tiszteljék megtestesülésed hívei.

Külön katavaszia: „A tűztől eléghetetlen csipkebokor a Sinai hegyen, beszélve a nehéz nyelvű és gyenge hangú Mózeshez, megismertette vele az Istent; és az ifjakat az istenes buzgóság, tűztől el nem pusztuló három dalnokká tette. Minden teremtmények, az Urat dicsérjétek és magasztaljátok mindörökké.”

Katavaszia: „Leoldja a bilincseket . . .”

9. óda

„Aki a Keruboknál tiszteltebb . . .” Elmarad.

Irmosz: „Örvendezz Királynő, dicsőséges Szűz Anya; mert semmiféle ékesen szóló száj nem képes, szavakkal méltóképen dicsérni Téged; minden elme pedig szédül, a Te szülésed megértésében; miért is egyetértően dicsőítünk Téged.”

A Hajadon, aki az Életet szülte, méltó a megéneklésre; mert egyedül Ő rejthette bensejében az Igét, aki gyógyulást ad a beteg emberi természetnek, most pedig a trónuson ül az Atyának jobbján, és elküldte nékünk a Lélek kegyelmét.

Akiket eltöltött az Istenből áradó kegyelem, ragyogva és tündökölve, csodálatos változással átváltozva, és bölcsen ismerve a hármas ragyogású és egyenlő erejű, és oszthatatlan Lényeget, dicsőítjük Őt.

Külön katavaszia: „Aki a romlástól meg nem próbáltatva szültél, és a mindentehető Igének testet kölcsönöztél, óh férfiút nem ismerő Anya, Isten Szűz Szülője, az Elbírhatatlannak befogadója, határtalan Teremtőd hajléka, Téged magasztalunk.”

Katavaszia: „Örvendezz Királynő . . .”

„Szent a mi Urunk Istenünk” elmarad.

Exaposztilárion 3. h.:

Óh Szentséges Lélek, aki az Atyától eredsz, és a Fiú által szálltál alá a tudatlan tanítványokra, üdvözítsd és szenteld meg mindazokat, akik Téged Istennek ismérnek. (2-szer.)

Dicsőség . . . most és mindenkor . . .

Világosság az Atya, világosság az Ige, világosság a Szent Lélek is, aki a tüzes nyelvekben az apostolokra leküldetett. Őáltala az egész világ megvilágosodik, hogy tisztelje a Szent Háromságot.

Dicséreti sztichirák 4. h.:

Különös dolgokat láttak ma minden nemzetek Dávid városában, midőn a Szent Lélek alászállott lángnyelvekben, amiként azt az istenhirdető Lukács elmondotta; mert így szólott: Midőn a Krisztus tanítványai együtt voltak, nagy zaj támadt, mintha heves szélvész közeledett volna, és betöltötte a házat, ahol azok ültek; és mindannyian beszélni kezdték, a Szent Háromságnak különös igéit, különös parancsait, különös tanításait. (2-szer.)

A Szent Lélek mindig volt és van és lesz; sem kezdete nemt volt, sem meg nem szűnik, hanem mindig az Atyával és Fiúval együtt van és együtt számláltatik. Élet Ő és Éltető, Világosság és világosságot adó, maga a Jóság és jóságnak Forrása, aki által megismerjük az Atyát, és dicsőítjük a Fiút, és ki által a mindenek megismerik, egy erejét, egy összetételét, és egy hódolatát a Szent Háromságnak. (2-szer.)

A Szent Lélek Világosság és Élet, és élő értelmi Forrás. Bölcseségnek Lelke, értelemnek Lelke; jóságos, igaz, értelmi, vezérlő; a vétkeket megtisztító. Isten és megistenítő; Tűz, amely a Tűzből ered; beszélő, munkálkodó, adományokat szétosztó, aki által a próféták és Isten apostolai, a vértanúkkal együtt megkoszorúztattak. Különös hangzás, különös látvány: láng, amely megoszlik az adományok szétosztására. (2-szer.)

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 6. h.:

Mennyei Király . . .

Doxológia után:

az ünnepi tropárion 3-szor.

SZENT LITURGIA

1. Antifon

1. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek alkotásait hirdeti az égboltozat.

Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.

2. Nap a napnak beszédet mondt, és éjszaka az éjszakának tudást hirdet.

Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.

3. Az egész földön elterjedt az ő szavuk, és a földkerekség határáig az ő igéik.

Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . .

Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.

2. Antifon

1. Hallgasson meg téged az Úr a gyötrelem napján, védelmezzen téged jákob Istenének Neve.

Üdvözíts minket jóságos Vigasztaló; Néked énekelünk: Alliluia.

2. Küldjön néked segítséget a Szentélyből, és a Sionról oltalmazzon téged.

Üdvözíts minket jóságos Vigasztaló; Néked énekelünk: Alliluia.

3. Adjon néked az Úr a te szíved szerint, és teljesítse minden szándékaidat.

Üdvözíts minket jóságos Vigasztaló; Néked énekelünk: Alliluia.

Dicsőség . . . most és mindenkor . . .

Istennek egyszülött Fia és Igéje . . .

3. Antifon

1. Uram, a Te erődben örvendezik a király, és a Te szabadításodban igen vigadozik.

8. hang. Tropárion. Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szent Lelket, és általuk megragadtad a földkerekséget. Embereket szerető, dicsőség Néked.

2. Szívének kívánságát megadtad néki, és ajkainak kérését meg nem tagadtad. Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk . . .

3. Mert megelőzted őt javaidnak áldásával; drágakőből való koronát helyeztél az ő fejére. Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk . . .

4. Dicsőség . . . Most és mindenkor . . . Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk . . .

Kis Bemenetkor:

Emelkedj föl, Uram, a Te erődben, hogy énekeljük és zengjük a Te hatalmadat. Üdvözíts minket jóságos Vigasztaló; Néked énekelünk: Alliluia.

Tropárion 8. h.:

Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szent Lelket, és általuk megragadtad a földkerekséget. Embereket szerető, dicsőség Néked.

Kondákion 8. h.:

Midőn leszállván a nyelveket összezavarta, szétszórta a népeket a Magasságos, midőn pedig szétosztotta a tüzes nyelveket, mindeneket egységbe hívott el. Egyetértésben dicsőítsük tehát a Szentséges Lelket.

“Valóban méltó” helyett:

Örvendezz Királynő, dicsőséges Szűz Anya; mert semmiféle ékesen szóló száj nem képes szavakkal méltóképen dicsérni Téged. Minden elme pedig szédül a Te szülésed megértésében; miért is egyetértően dicsőítünk Téged.

AZNAP ESTI ISTENTISZTELET

Typikon: Ez a szertartás közvetlenül a Szent Liturgia után végzendő.

Kezdő áldás után:

Mennyei Király . . .

Elöljáró – 103. – zsoltár.

Pünkösdi békeléges ekténia.

„Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák 4. h.:

Különös dolgokat láttak ma minden nemzetek . . . (2-szer.)

A Szent Lélek mindig volt és van és lesz . . . (2-szer.)

A Szent Lélek Világosság és Élet . . . (2-szer)

Dicsőség . . . Most és mindenkor . . . 6. h.:

Mennyei Király . . .

Bemenet tömjénezővel. Utána:

Derűs Világossága . . .

Prokimen 7. h.:

Kicsoda olyan nagy isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, aki csodákat cselekszel.

Megmutattad a népeknek a Te hatalmadat, megmentetted karoddal a Te népedet.

És mondottam: Most kezdtem; ez a Magasságos jobbjának elfordulása.

Megemlékeztem az Úrnak műveiről; mert megemlékezem a kezdettől fogva való csodálatos dolgairól.

3 térdepési ima ekténiákkal

Esti kérő ekténia

Előverses sztichirák 3. h.:

Most a nyelvek mindenek számára, nyilvánvaló jellé lettek, mert a zsidók, kiktől Krisztus test szerint származott, hitetlenség betegsége miatt, elestek az isteni kegyelemtől, és az isteni világosságra mi lettünk méltókká, a pogányok közül valók, megerősítve a tanítványok igéitől, kik hirdetik a mindenek jóttevő Istenének a dicsőségét. Velük hajtva meg szívünket és térdünket, s a Szent Lélektól megerősítve, hittel hódoljunk a lelkünk Üdvözítőjének.

(Elővers:) Tiszta szívet teremts bennem, Isten, és az igaz lelket újítsd meg bensőmben.

Most a Vigasztaló Lélek minden testre kiáradt; mert kezdve az apostolok csoportjál, azokról részvétel által a hívőkre is kiterjesztette a kegyelmet, és bizonyságot ad az Ő hatalmas jelenlétéről, tűznek formájában oszva szét a tanítványoknak a nyelveket, Istennek dicséretére és dicsőségére. Ezért szívünkben és elménkben megvilágosodva, és hitünkben a Szent Lélektől megerősítve, esedezzünk lelkünk üdvözüléséért.

(Elővers:) Ne vess el engem a Te színed elől, és a Szent Lelket ne vedd el éntőlem.

Most erőbe öltöztetnek a magasból Krisztus apostolai; mert megújítja őket a Vigasztaló, megújulva bennük az ismeret titokzatos megújhodásával. Ezt hirdették ők idegen és szárnyaló nyelveken, s arra tanítanak minket, hogy tiszteljük a mindenek jóttevő Istenének, örök és egységes, és háromtulajdonságú Természetét. Ezért az ő tanításaiktól megvilágosodva, hódolunk az Atyának, a Fiúnak és a Léleknek, esedezve lelkünk üdvözüléséért.

Dicsőség . . . Most és mindenkor . . . 8. H.:

Jertek népek, hódoljunk . . .

Most bocsásd el . . .

Triszágion. – Mi atyánk . . .

Tropárion 8. h.:

Áldott vagy Te Krisztus Istenünk . . .