NAGYBÖJT 4. HETE
SZERDA. ELŐRESZENTELT ADOMÁNYOK LITURGÁJA
18. zsoltári kathizma.
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után:
Triódion sztichirái:
(4. h.:) A javakat szerző Nagyböjt most jutott a közepéig, kedveskedvén az előző napokkal, s elénk tárva a továbbiaknak hasznát; mert a jóknak igyekvése gyarapítja a jótéteményeket. Ezért kedvében járva Krisztusnak, minden javak Adományozójának, így kiáltsunk Hozzá: Aki érettünk böjtöltél s a keresztet elszenvedted, méltass minket arra, hogy kárhozatlanul részesüljünk isteni Húsvétodban is, békeségben élve és méltóképen dicsőítve Téged, az Atyával és a Lélekkel.
(5. h.:) Kik az erényeket titkon gyakorolják, lelki jutalmakat várva, nem a köztereken vonultatják fel azokat, hanem inkább szívük belsejébe zárják; és Az, aki látja a rejtett dolgokat, megadja a megtartóztatásnak bérét. Tartsunk böjtöt, nem szomorítva el arcunkat, hanem lelkünk rejtekében imádkozva, szüntelenül így kiáltsunk: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, ne vígy minket kísértésbe, könyörgünk Tehozzád, hanem szabadíts meg a gonosztól.
Lelketeknek olthatatlan vonzalmában, Krisztust meg nem tagadtátok szent Vértanuk, de kiállva a kínzások különböző bántalmait, a zsarnokok vakmerőségét lerontottátok; megőrizve hajthatatlan és sértetlen hiteteket, a mennyekbe költöztetek. Ezért mivel elnyertétek az Őhozzá való bizodalmat, kérjétek fát, hogy ajándékozza nekünk a nagy irgalmat.
(1. h.:) A böjt vizében mossuk meg mindnyájan lelkünket, és eljővén, hittel hódoljunk az Ürnak drága és legtisztább keresztje előtt, isteni megvilágosítást merítve, és az örök üdvösséget nyerve most. és békeséget és a nagy irgalmat.
Apostolok büszkesége óh Kereszt, melynek szolgálnak a Fejedelemségek, Hatalmak és Arkangyalok, minden bajtól mentsd meg a Te hódolóidat; és méltass bennünket arra, hogy a megtartóztatás szent pályáját végigjárva, eljussunk az üdvösséges ama napig, amely által üdvözülünk.
(7. h.:) Ma az Úr keresztjének hódolva, így kiáltsunk: Örvendezz életnek Fája, alvilágnak lerontója; örvendezz világ örvendezése, enyészet megszüntetője; örvendezz, mert hatalmaddal szétszórod a démonokat; hivőknek támasza, győzhetetlen fegyvere, kik Téged csókkal illetnek, őrizd őket és szenteld meg, könyörgünk.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 8. h.:
Ma a lényege szerint Megközelíthetetlen, hozzáférhetővé válik nékem, és kínokat szenved, engem mentve a kínoktól; ki világosságot adott a vakoknak, gonosz ajkak leköpdösik, és korbácsolásra adja hátát a rabokért. Ót látván a kereszten a tiszta Anya, fájdalmasan felkiáltott: Óh jaj nékem, én Gyermekem! Miért cselekedted ezt? Ki szépségben ékesebb vagy minden halandóknál, élettelen alaktalannak tűnsz, mint kinek nincs sem formája, sem szépsége. Óh jaj nékem, én Világosságom! Nem nézhetlek mint haldoklót. Bensőmben megsebesülök, és kegyetlen kard járja át a szívemet. Magasztalom szenvedéseidet, hódolok a könyörületednek; hosszantűrő Uram, dicsőség Néked.
- prokimen 4. h.:
Áldott az Úr, Izráelnek Istene, aki csodálatos dolgokat cselekszik egyedül.
Óh Isten, igaz ítéletedet add a királynak.
1. ószövetségi olvasmány (Genezis 9, 18-10, 1;):
Noé fiai, akik a bárkából kijöttek, Sém, Hám és Jáfeth voltak. Hám pedig Kánaán atyja volt. Ezek hárman Noé fiai, tőlük népesedett be az egész föld. És Noé, mint földet művelő ember, elsőként ültetett szöllőt. És ivott a borból és megrészegedett, és lemezítelenedett az ő hajlékában. És látta Hám, Kánaán atyja az ő atyjának mezítelenségét, és amikor kijött, elmondta a kint levő két testvérének. És fogták Sém és Jáfeth a ruhát, és hátukra borították azt, és hátra felé mentek és betakarták atyjuk mezítelenségét, és mivel arcukat elfordították, nem látták meg atyjuk mezítelenségét. Amikor pedig kijózanodott Noé a borból, és megtudta, mit tett vele ifjabbik fia, ezt mondta: Éltkozott legyen Kánaán, szolgája legyen ő testvéreinek! És ezt mondta: Áoldott az Úr, Sémnek Istene, és legyen Kánaán az ő szolgája. Terjessze ki Isten Jáfethet, és lakjék Sém hajlékaiban, legyen Kánaán az ő szolgájuk. Élt pedig Noé az özönvíz után még hároszázötven évig. És lettek Noé minden napjai kilencszázötven esztendő, meghalt. Ezek pedig Noé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfethnek nemtségei, mert fiaik születtek az özönvíz után.
2. prokimen 4. h.:
Istenhez ragaszkodnom oly igen jó nékem.
Mily jó az Isten Izráelhez, az egyenes szívűekhez!
2. ószövetségi olvasmány (Példabeszédek 12, 23-13, 9;):
Az okos ember az értelem trónusa, az oktalanok szíve pedig átkokkal találkozik. A kiválasztottak keze könnyen uralkodik, az álnokok pedig élelmet keresnek. A félelmetes beszéd felkavarja az igaz ember szívét, a hír pedig megörvendezteti őt. A tudós igaz barátja önmagának, a goszok gondolatai pedig kegyetlenek; a bűnösöket üldözik a bajok, és a gonoszok útja eltévelyíti őket. Az álnok nem szerzi meg zsákmányát, a tiszta embernek pedig értékes a vagyona. Élet van az igazságosság útjain, gyűlölködők útjai pedig a halálba vezetnek. Az eszes fiú engedelmes az atyjának, az engedetlen fiú pedig vesztébe rohan. Az igazságosság gyümölcséből eszik a jó ember, de a törvénytelenek lelke csakhamar elvész. Aki vigyáz a szájára, megőrzi lelkét, de akinek ajkai meggondolatlanok, magát ijeszti meg. Minden tétlenkedő csak kívánságaiban él, de a bátrak kezei szorgoskodnak. Gyűlöli az igaztalan beszédet az igaz, a gonosz pedig megszégyenül, és nincs néki bátorsága. Az igazságosság megőrzi a szelídeket, a gonoszokat pedig hitvánnyá teszi a bűn. Vannak, akik gazgoknak mondják magukat, holott semmijük sincs, és vannak, akik megalázzák magukat, pedig sok vagyonuk van. Az ember lelkének váltsága lehet a tulajdon gazdagsága, a szegényt pedig nem éri fenyegetés, Az igazak világossága mindenkor világít, a gonoszok világossága pedig kialszik. Az álnok lelkek bűnökben tévelyegnek, az igazak pedig könyörülnek és irgalmaznak.
A Liturgia folytatását lásd: a Liturgikonban.
PÉNTEK. ELŐRESZENTELT ADOMÁNYOK LITURGI~JA
18. zsoltári kathizma.
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után:
Triódion sztichirája 7. h.:
Szenvedélyek rabságába hajtván lelkem méltóságát, állatoká hasonlóvá lettem, és nincs erőm Reád tekinteni óh Magasságos; nem lefelé görnyedve, mint a vámszedő könyörgök, így kiáltva Hozzád, Krisztus: Istenem, könyörülj rajtam és üdvözíts engem. (2-szer.)
Ezután 4 vértanúi sztichira a soros hang szerint (L.: a Függelékben), továbbá 4 sztichira a Mineából, majdDicsőség . . .
Halotti sztichira a soros hang szerint. (L.: a Függelékben.)
Most és mindenkor . . .
Theotokion a soros hang szerint. (L.: ugyanott.)
1. prokimen 4. h.:
Izráelnek Pásztora, hallgass meg, aki mint bárányt vezéreled Józsefet.
Ki a Kerubokon ülsz, jelenj meg.
1. ószövetségi olvasmány (Genezis 12, 1-7;):
Mondá az Úr Ábrahámnak: Menj ki a földedről és rokonságod közül és atyádnak házából, és jöjj arra a földre, amelyet megmutatok néked; és nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, és felmagasztalom nevedet, és áldott leszel. És megáldom azokat, akik áldanak téged, és megátkozam átkozóidat; és megáldatnak tebenned a földnek minden nemzetségei. És elment Ábrahám, ahogyan az Úr megmondotta néki, és Lót is vele ment. Ábrahám pedig hetvenöt esztendős volt, amikor kivonult Hárránból. És vette Ábrahám Sárát, az ő feleségét, és Lótot, testvérének fiát, és minden vagyonukat, amelyet szereztek, és minden élőt, amire Hárránban szert tettek; és kivonultak, hogy Kánaán földjére menjenek. És átvonult Ábrahám az országon hosszában, egészen Sikhém vidékéig, a magas tölgyig. Akkor még kánaániak laktak azon a fdldön. És megjelent az Úr Ábrahámnak, és ezt mondta neki: A te magodnak adom ezt a földet. És oltárt épített ott ő az Úrnak, aki megjelent néki.
2. prokimen 4. h.:
Örvendezzetek az Istennek, a mi segítőnknek.
Zengjetek zsoltárt és vegyetek elő dobot, lágy hangú hárfát citerával együtt.
2. ószövetségi olvasmány (Példabeszédek 14, 15-26;):
Az együgyű ember minden beszédnek hisz, az okos pedig mindent megfontol. A bölcs fél a rossztól és elkerüli, a balgatag pedig önmagában bizakodva, a törvénytelennel keveredik. A hirtelen haragú meggondolatlanul cselekszik, az okos ember pedig sokat eltűr. A balgatagok rosszat örökölnek, az okosak pedig uralják az értelmet. Leborulnak a rosszak a jók előtt, és a gonoszok tisztelik az igazak kapuit. A szegényeket még a barátaik is meggyűlölik, de a gazdagoknak sok a barátjuk. Aki megveti a nincsteleneket, vétkezik; boldog pedig az, aki irgalmas a szegényekhez. A tévelygő igaztalanok rosszat kovácsolnak, de irgalmat és igazságot kovácsolnak a jók. Nem ismerik az irgalmat és a hűséget a rossz kovácsolói, de jótétemény és hűség van a jót kovácsolóknál. Minden fáradozó hasznot talál, az élveteg és az érzéketlen pedig szükséget szenved. A bölcsek koronája a gazdagságuk, az oktalanok pedig rosszul töltik idejüket. Megmenti a lelkét a bajtól az igaz tanú, hazugságokat leheli pedig az álnok. Az Úr félelmében van az erősnek bizodalma, és támaszt hagy gyermekeinek.
A Liturgia folytatását lásd: a Liturgikonban.
NAGYBAJT 4. VASÁRNAPJA. LÉPCSŐS SZT. JÁNOS EMLÉKE
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
1. zsoltári kathizma végig.
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után:
Oktoichosz sztichirái a soros hang szerint, majd Triódion sztichirái 8. h.:
Szentéletű János atyánk, Te valóban szüntelenül Isten magasztalását hordoztad ajkaidon, gyakorlatban tanulva az Istentől ihletett igéket óh legbölcsebb, és a belőlük fakadó kegyelmet kamatoztattad, és boldoggá lettél, lerontva a gonoszoknak minden ármánykodását. (2-szer.)
Dicsőséges János atyánk, könnyeidnek forrásával megtisztítva lelkedet, s átvirrasztott éjszakákkal engesztelve az Istent, az Ő szeretetéhez és szépségéhez szárnyaltál fel óh boldog, melyet is most méltó módon, szüntelenül örvendezőn élvezel, küzdőtársaiddal együtt, óh istenes boldogságú Szentünk.
Szentéletű János atyánk, elmédet a hited által Isten felé emelted, s megutáltad a világi zűrzavarok állhatatlanságát; és felvéve keresztedet, a mindenség Kormányzóját követted. Zabolátlan testedet megtartóztatással nevelted, s az Isteni Lélek erejével az értelem szolgájává tetted.
Dicsőség . . . 5. h.:
Szentéletű atyánk, az Úr Evangéliumának szavára hallgatva, a világot elhagytad, a vagyont s a dicsőséget semmire sem becsülted. Azért ezt kiáltod mindeneknek: Szeressétek az Istent, és megtaláljátok az örök kegyelmet; semmit ne tartsatok többre az Ő szereteténél, hogy amikor eljő az Ő dicsőségében, nyugodalmat találjatok minden szentjeivel együtt. Azok esedezései által, Krisztus, őrizd meg és üdvözítsd a mi lelkünket.
Most és mindenkor . . . a soros hang megfelelő theotokionja.
Prokimen: a szombat esti.
Előversel sztichirák:
az Oktoichoszból a soros hang szerint, majd
Dicsőség . . . 2. h.:
Aki angyal volt a földön, és a mennyekben Isten embere, a világnak ékességét, a jóknak örvendezését, s az aszkéták erényének büszkeségét, Szent Jánost tiszteljük; mert Isten házában plántáltatván, méltóképen kivirágzott, és mint cédrus a pusztában, gyarapította Krisztus lelki bárányainak nyáját, szentségben és igazságban.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Minő újszerű csodája minden hajdani csodáknak! Mert kicsoda ismert anyát, aki férfiú nélkül szült volna, és ölében hordozta Azt, ki az egész teremtést átfogja? Aki megszületett, Istennek akaratából való. Kit csecsemőként karjaidban tartottál, óh Tisztaságos, és kihez anyai bizodalmat nyertél, ne szűnjél meg esedezni Hozzá tisztelőidért, hogy szánja meg és üdvözítse a mi lelkünket.
Tropárion: a feltámadási a soros hang szerint, majd
Dicsőség . . . 1. h.:
A pusztaság lakója, testben élő angyal és csodatevő voltál, óh istenthordozó János atyánk; böjttel, virrasztással, imádsággal mennyei ajándékot nyervén, meggyógyítod a betegeket s azoknak lelkét, akik hittel Hozzád folyamodnak. Dicsőség Annak, ki erőt adott Néked; dicsőség Annak, ki megkoszorúzott Téged; dicsőség Annak, ki Általad gyógyulást ad mindeneknek.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Midőn Gábriel így szólott Hozzád óh Szűz: Örvendezz! – e szavával megtestesült a mindenek Uralkodója, Benned a szent frigyszekrényben, s amiképen az igaz Dávid mondotta: az egeknél tágasabbnak bizonyultál, hordozva az Alkotódat. Dicsőség a Benned Lakozónak, dicsőség a Tőled Származónak, és dicsőség Annak, ki felszabadított minket, a Te szülésed által.
(Virrasztó istentisztelet vagy litia esetén:)
Istennek Szűz Szülője örvendezz . . . 3-szor. (L.: a Horologionban.)
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
„Isten az Úr” után:
a feltámadási tropárion a soros hang szerint (2-szer), majd
Dicsőség . . . 1. h.:
A pusztaság lakója . . . (L.: az esti istentisztelet végén.) Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Midőn Gábriel így szólott Hozzád . . . (L.: ugyanott.) Folytatás a soros hang szerint.
Polyeleosz elmarad.
Evangélium: a soros feltámadási.
50. zsoltár után:
Dicsőség . . .
A bűnbánat kapuját… Most és mindenkor… Az Üdvösség ösvényeit… Irgalmazz nékem, Isten…
Meggondolva az általam elkövetett . . . (L.: a Horologionban.)
K á n o n : a feltámadási a soros hang szerint, és
Lépcsős Szt. Jánosnak.
(Az utóbbit lásd: az Általános Mineában.)
Katavasziák: az általánosak, 4. h.
(L.: a Horologionban.)
3. óda után kondákion 4. h.:
A megtartóztatás magasságára helyezett az Úr Téged, az igaz férfiút, mint csalhatatlan csillagot, mely bevilágítja a föld határait, mi tanítónk, János atyánk.
Kathizma 5. h.:
Tisztaságos kereszted az üdvösségünk fegyvere óh Üdvözítő; abban bizakodva így kiáltunk Hozzád: Üdvözíts minket, ki érettünk önként szenvedtél, mindeneknek nagyirgalmú Istene.
Dicsőség . . . 4. h.:
Erényeiddel az égig felragyogva, és ott szilárdan megállva, istenfélőn visszatértél az elmélkedésnek mérhetetlen mélységéig. Legyőzve a démonoknak minden cselvetését, megvéded az embereket azok ártalmát��l, János atyánk, erények lépcsője, és most is közbenjársz szolgáidnak üdvözüléséért.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Aki a Kerubok trónusán ül, és az Atya kebelében lakozik, mint szent trónján ül öledben Nagyasszonyunk; mert az Isten így uralkodik testileg minden nemzeteken, s ezért most is odaadón énekelünk Néki, akihez is esedezzél szolgáidnak üdvözüléséért.
6. óda után:
a feltámadási kondákion és ikosz a soros hang szerint.
Kánon után exaposztilárion: a soros feltámadási, majd Dicsőség . . .
A világnak hitvány gyönyöreit elkerülted, és testedet éhezéssel elsorvasztva, megújítottad lelked erejét óh Szentéletű, és menynyei dicsőséggel gyarapodtál óh Dicsőséges. Ezért ne szűnjél meg közbenjárni miérettünk, János atyánk.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Valósággal Isten Szülőjének vallunk Téged Nagyasszonyunk, kik Általad megtartattunk; mivel titokzatosan szülted az Istent, ki a kereszt által lerontotta a halált, és magához vonzotta a szentek gyülekezeteit. Velük együtt magasztalunk Téged óh Hajadon.
Dicséreti sztichirák:
az Oktoichoszból a soros hang szerint, majd
(Elővers:) Kelj fel, én Uram Istenem, emelkedjék fel a Te karod, és: ne feledkezzél meg szegényeidről végképen.
Triódion sztichirája 1. h.:
Jertek munkálkodjunk a titokzatos szöllőskertben, és termeljük a bűnbánat gyümölcseit, nem evésben és ivásban fáradozva, de imádságban és böjtölésben erényekre törekedve. Kedvét lelvén ebben az Úr, megadja a munka bérét, amely által megváltja lelkünket a bűn adósságaitól, az egyedülvaló Nagyirgalmú.
Dicsőség . . . Ugyanaz.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője . . . (L.: a Horolo-gionban.)
Folytatás és befejezés a szokott vasárnapi.
SZENT LITURGIA
Typikon:
Nagy Szt. Vazul Liturgiája.
Tropárionok sorrendje:
1) Krisztus ünnepeinek, valamint a Szent Háromságnak szentelt templomokban: a feltámadási tropárion a soros harag szerint, és a szent tropárionja. – Dicsőség . . . a szent kondákionja. – Most és mindenkor . . . a feltámadási kondákion, a soros hang szerint.
2) Szűz Mária ünnepeinek szentelt templomokban: a feltámadási tropárion a soros hang szerint, a templom-ünnep tropárionja és a szent tropárionja, valamint a feltámadási kondákion a soros hang szerint. – Dicsőség . . . a szent kondákionja. – Most és mindenkor . . . a templom-ünnep kondákionja.
3) Szentek tiszteletére szentelt templomokban: a feltámadási tropárion a soros hang szerint, a templom-ünnep tropárionja és a szent tropárionja, valamint a feltámadási kondákion a soros hang szerint. – Dicsőség . . . a szent kondákionja. – Most és mindenkor . . . Keresztények csalhatatlan oltalma . . .
Apostoli prokimen 4. h.:
Büszkélkednek az igazak a dicsőségben, és örvendeznek az ő nyugvóhelyeiken.
Hozzatok az Úrnak, Istennek fiai, hozzatok az Úrnak bárányokat.
Apostol: Zsid. 6, 13-20; Efez. 5, 9-19;
Evangélium: Mlc 9, 17-31; Mt 4, 25-5, 12;
Kinonikon:
Dicsérjétek az Urat a mennyekből, dicsérjétek Őt a magasságban. Alliluia.
Örök emlékezetben lesz az igaz. Alliluia.
AZNAP ESTI ISTENTISZTELET
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után:
4 bűnbánati sztichira a soros hang szerint (L.: a Függelékben), majd Triódion sztichirái 3. h.:
A megtartóztatás idejében, igen sokat fáradozzunk hivők, hogy a legnagyobb dicsőséget elérjük, nagy Istenünk és Királyunk irgalmából megváltatva a Gyehenna lángjától.
A böjti időszak felén immár túljutottunk; mutassuk meg világosan az istenes dicsőségünk kezdetét, és buzgóan igyekezzünk eljutni az erényes életmód céljához, hogy elnyerjük az örökkévaló élvezetet.
(7. h.:) Túljutván a böjt szent idejének felén, egyenesen és örömmel haladjunk a jövő felé, a jótétemények olajával megkenve lelkünket, hogy méltók legyünk hódolni, Krisztus Istenünk isteni szenvedéseinek, és megérni az Ó félelmetes szent feltámadását.
További 3 sztichira a Mineából.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . a soros hang megfelelő theotokionja.
Bemenet tömjénezővel. Utána:
Derűs Világossága . . . (L.: a Horologionban.)
Prokimen 8. h.:
Ne fordítsd el orcádat a Te szolgádtól, mert gyötrődöm; hamar hallgass meg engem; figyelj az én lelkemre és váltsd meg azt. A Te szabadításod, óh Isten, oltalmazzon engem.
Lássák a szegények és vigadjanak. Keressétek az Istent, és élni fog lelketek.
Előverses sztichirák:
(7. h.:) Közel van az Üdvözítő, aki a szöllőskertet ültette, és a munkásokat hívta. Jertek böjtnek harcosai, élvezzük a jutalmunkat; mert gazdag és irgalmas az Adományozó: keveset is munkálkodva, elnyerjük a lelkünknek irgalmát.
(Elővers:) Tehozzád emeltem szemeimet, aki a mennyben lakozol. fme, mint a szolgák szemei az ő uruknak kezein, mint a szolgálóleány szemei asszonyának kezein, úgy néznek a mi szemeink a mi Urunkra Istenünkre, mígnem megkönyörül mirajtunk.
(6. h.:) Gonosztevő gondolatok közé esett Ádám, és elméjében megraboltatott, lélekben megsebeztetett, és oltalom nélkül feküdt. Sem a törvény előtti pap nem figyelt rá, sem a törvény utáni lévita nem tekintette meg, egyedül csak Te Istenünk, aki nem Szamariából, hanem a Szűztől érkeztél. Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) Irgalmazz nekünk, Urunk, irgalmazz nekünk; mert igen elteltünk gyalázattal; igen eltelt a mi lelkünk. Szégyen a bővelkedőkre, és gyalázat a kevélyekre.
A Te vértanúid Urunk, nem tagadtak meg Téged, és nem tértek el a Te parancsaidtól. Azok közbenjárásai által, irgalmazz nekünk.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Mint az arkangyalok magasztaljuk hivők, a mennyei Palotát, s a valóban lepecsételt Kaput: Örvendezz óh tisztaságos Nagyaszszonyunk, aki által megszületett nékünk a mindenek Üdvözítője, az életetadó Krisztus Isten. Verd le karoddal az istentelen zsarnok ellenségeinket, keresztények tisztaságos reménysége.
Folytatás és befejezés, mint Vajhagyó vasárnap este.