NAGYBÖJT 5. HETE

SZERDA. ELŐRESZENTELT ADOMÁNYOK LITURGIÁJA

 

7. zsoltári kathizma.

 

„Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák 8. h.:

 

(Elővers:) Beleesnek a bűnösök a tulajdon hálójukba, én pedig egy­magamban átalmegyek.

 

A saját gonosztevő gondolataim közé estem, értelmemet ­nyomorultnak – elrabolták, és az ádáz ütésektől lelkemben meg­sebesültem; és ezért az erényektől lemeztelenítve fekszem, az élet­nek országútján. Látván pedig a pap engem, szenvedve a sebeim­től, nem tartott gyógyíthatónak, s félrenézve, nem figyelt rám. Azután a lévita is, mert nem bírta elviselni a lélekölő gyötrelmet, látván engem, elhaladt mellettem. Te azonban, Krisztus Isten, aki nem Szamariából, hanem Máriától kegyeskedtél testet venni, em­berszereteted által adj nékem gyógyulást, reám árasztva a Te nagy irgalmadat.

 

(Elővers:) Hangommal az Úrhoz kiáltottam; hangommal az Úrhoz könyörögtem.

 

A saját gonosztevő gondolataim közé estem . . . (L.: fentebb.)

 

(Elővers:) Kiöntöm Előtte könyörgésemet, elmondom Előtte gyöt­relmemet.

 

Mily erény és mily dicséret illeti a szenteket! Mert nyakukat pallos alá hajtották Éretted, ki meghajlítottad az egeket és alászál­lottál; kiontották vérüket éretted, ki magadat megüresítetted, és szolgai alakot öltöttél; megalázkodtak egészen a halálig, a Te sze­génységedet követve. Azoknak imái által, Isten, a Te könyörüle­tednek sokasága szerint, irgalmazz nekünk.

 

(Elővers:) ,Midőn elcsüggedt bennem a lelkem, Te akkor is ismerted ösvényeimet.

 

Uram, Te a szent tanítványaidat értelmi egekké tetted; azok szent közbenjárása által szabadíts meg a földi bajoktól, a megtar­tóztatás által fölemelve mindenkoron, szenvedélyek felé hajló ér­telmemnek gondolatát, mint Könyörületes és Emberszerető.

 

(Elővers:) Az úton, amelyen jártam, kelepcét rejtettek nékem.

 

Lévén a böjtnek ideje mindnyájunk számára, az istenes csele­kedetek elősegítője, sírjunk teljes szívünkből, és kiáltsunk az Üd­vözítőhöz: Nagyirgalmú Urunk tanítványaid által üdvözítsd azo­kat, akik félelemmel magasztalják a Te nagy emberszeretetedet.

 

(Elővers:) Jobbra tekintettem és láttam, hogy nem volt, aki felismert volna engem.

 

Dicsőséges Apostolok, a világnak pártfogói, betegeknek or­vosai, egészségnek őrizői, mindkétfelől óvjatok meg minket, hogy a böjt idején áthaladjunk, s egymás között istenesen békeségben éljünk, szenvedélyektől mentesen megőrizve értelmünket, hogy a győzedelmesen feltámadott Krisztusnak, dicsérőéneket zengjünk mindannyian.

 

(Elővers:) Elveszett előlem a menedékem, és nincs senki, aki keresné lelkemet.

 

(4. h.:) Egész életemet paráznák és vámosok közt töltöttem el; megbánom-e legalább öreg koromban, amiket vétkeztem? Minde­neknek Teremtője, betegeknek gyógyítója, Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

(Elővers:) Hozzád kiáltottam, Uram, és mondottam: Te vagy az én reménységem, osztályrészem az élőknek földjén.

 

A hanyagság terhe nehezedik reám, piszokkal bemocskolód­tam, Beliár nyila megsebzett, s beszennyeztem magamban a Te ké­pedet. Hanyagoknak Térítője és vétkezők Megváltója, mielőtt vég­leg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Figyelj könyörgésemre, mert nagyon megaláztattam. Botránykővé lettem az embereknek, mint a föld szülötte földi dolgokat művelvén; eljegyeztem magamat a Te parancsolatoddal, és vétkeztem bemocskolva fekhelyemet. Ki a földből alkottál meg engem, el ne vesd a teremtményedet Uram, hanem mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Szabadíts meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam.

 

Hóhérjává lettem tulajdon lelkemnek, túlságosan is gondozva testemet; démonok játékszerévé lettem, gyönyöröknek és rútsá­goknak szolgálva. Szánj meg a Te irgalmaddal, démonoknak El­üzője, Uram, s mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Vezesd ki a tömlöcből lelkemet, hogy magasztaljam a Te nevedet, Uram.

 

Önakaratomból vétkeztem mindenkinél inkább, ezért elha­gyatott vagyok; lelkemnek vádlója testem gondolata, mely sötétbe borít engem. Sötétségben lévőknek Világossága, és a tévelygőknek Vezérlője, Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Körülvesznek engem az igazak, midőn majd jót teszel velem.

 

Él az én lelkem – mondotta a próféta – és magasztal Téged Uram. Keressél fel engem, az eltévedt bárányt, és számllja Te nyájadhoz. Add meg nékem a bűnbánat idejét, hogy sóhajtva így kiáltsak Hozzád: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts en­gem.

 

(Elővers:) A mélységből kiáltottam Hozzád, Uram. Uram, hallgasd meg az én hangomat.

 

Vétkeztem, vétkeztem, elhanyagolva parancsolataidat, Krisz­tus Isten. Légy hozzám könyörületes óh Jóttevőm, hogy lássak a lelki szemeimmel, és elkerüljem a sötétséget, és kiáltsam félelem­mel: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Legyenek füleid figyelmesek könyörgésem hangjára.

 

Vadállatok vettek körül engem; ragadj ki közülük, Uram. Te akarod, hogy mindenki üdvözüljön, s az igazság ismeretére eljus­son; mint Alkotó, minden embert s köztük engem is üdvözíts. Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Ha számbaveszed a törvényszegéseket Uram, Uram, ki áll-­hat meg Előtted? De Tenálad van a könyörület.

 

Gyógyulásom légy énnékem óh Jóttevőm, Megváltóm és Üd­vözítőm, ne taszíts el engem; lásd, bűnök között fetrengek; kelts fel engem Mindenható, hogy megvalljam tetteimet, és kiáltsam: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) A Te nevedért vártalak, Uram; várta a lelkem a Te igédet.. Reménykedett az én lelkem az Úrban.

 

Elrejtvén a nékem adott tálentumot, mint a háládatlan szolga, földbe ástam; azért mint haszontalan elítéltettem, és nem merek esedezni Hozzád. Te azonban mint elnéző, könyörülj meg rajtam, hogy én is kiáltsam: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) A reggeli őrségváltástól az éjszakáig, a reggeli őrségvál­tástól reménykedjék Izráel az Úrban.

 

Kiszáradt a vérfolyásos asszony szenvedéseinek tengere, ru­hád szegélyének érintése által; hadd nyerjem el én is bűneim el­engedését, midőn Hozzád szilárd hittel közeledem. Fogadj engem is amiként őt fogadtad, és gyógyítsd meg fájdalmamat. Uram, mi­előtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Mert az Úrnál van az irgalom, és nagy Őnála a szabadítás, és Ő szabadítja meg Izráelt annak minden vétkeitől.

 

Trónodra ülsz, ki igéddel alkottad az eget és a földet; és mind­nyájan megjelenünk, hogy megvalljuk Teelőtted bűneinket. Ama nap előtt fogadd bűnbánatomat. Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsérjétek az Urat minden nemzetek, magasztaljátok Őt minden népek.

 

Ints kegyes tekinteteddel, és irgalmas légy énhozzám, egye­düli Üdvözítőm. Add a gyógyulás vizét a nyomorult és hányatott lelkemnek; tisztíts meg a tetteim szennyétől, hogy így énekeljek Néked: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Mert nagy volt az 6 irgalma mirajtunk, és az Úr igazsága mindörökké megmarad.

 

Kardot rántott Beliár, hogy elejtse az én gyarló lelkemet; idegenné tett engem a Te orcád látásának világosságától, óh Kö­nyörületes. Ki hatalmas vagy erődben, ments meg engem annak ármányától. Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem..

 

(Elővers:) Tehozzád emeltem szemeimet, aki a mennyben lakozol.. fme, mint a szolgák szemei az ő uruknak kezein, mint a szolgáló-­leány szemei asszonyának kezein, úgy néznek a mi szemeink a mi Urunkra Istenünkre, mígnem megkönyörül mirajtunk.

 

Szenvedélyek rabja lettem teljesen, elhagyván a törvényt és a szent írásokat. Teljesen gyógyíts meg engem óh Jóttevőm, ki érettem hozzám lettél hasonlóvá óh Jóságos. Téríts vissza engem óh Könyörületes, szenvedélyek Legyőzője. Uram, mielőtt végy elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Irgalmazz nekünk, Urunk, irgalmazz nekünk; mert ige elteltünk gyalázattal; igen eltelt a mi lelkünk. Szégyen a bőveik dőkre, és gyalázat a kevélyekre.

 

Könnyeivel áztatja a parázna nő, tisztaságos drága lábaid arra intve mindenkit, hogy Tehozzád folyamodjék bűneinek felc dozásáért. Az ő hitét add meg nékem Üdvözítő, hogy kiáltsar Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.

 

Tisztítsd meg lelkemnek szennyét, ki érettem szegény volta és testileg Gyermek lettél. Irgalmadnak cseppjét bocsásd reám, betegre és megtaposottra óh Krisztusom. Moss meg engem szennyfoltomtól, gyógyítsd meg betegségemet. Uram, mielőtt végleg E vesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.

 

Erősítsd meg lelkemet óh Uralkodó, hogy Tehozzád folyamodjék, és mindig Néked szolgáljon; mert védelmem s őrizőm vagy, c talmam és segítségem. Méltass engem, Isten Ige, bátorsággal kiá tani: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.

 

Légy nekünk leronthatatlan védőfalunk, Üdvözítő Jézus, i galmas Istenünk; mert álnok szokásainkkal és tetteinkkel elestün ‘Te azonban mint Jóttevőnk, keltsd fel újra a teremtményt, és légy hozzá elnéző és könyörületes. Uram, mielőtt végleg elvesznék, üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.

 

Tékozló fiúvá lettem, és szétszórva vagyonomat, az éhséfit sorvadok most. A Te oltalmadhoz menekedem; mint amazt foga be engem, óh jóságos Atyám, és mint asztalod részesét, méltass engem kiáltani: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.

 

Irigységgel üldözte ki a Paradicsomból, az első teremtett embert a rossznak ősokozója; de a lator a keresztfán így szólt: Emlékezz meg rólam! – és bejutott a Paradicsomba. Én is hittel s félelemmel így kiáltok Hozzád: Emlékezz meg rólam, Uram, s mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.

 

Nyújtsd nékem a kezedet mint Péternek, és emelj ki a mély­ségből Istenem; kegyelmet és irgalmat adj nékem, a Téged mag nélkül szülő, és feddhetetlen Anyádnak, s minden szemeidnek közbenjárásai által. Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.

 

Aki Néked minden napon énekelek, fogadj engem Istennek Báránya, ki elveszed bűneimet. Lelkemet és testemet teljességgel kezeidbe helyezem, s éjjel-nappal mint adósod így kiáltok Hozzád: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

(Elővers:) Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.

 

Óh milyen kimondhatatlan a Te könyörületed, jóságos és tü­relmes Uram! Óh Bűntelen és Kegyelmes, el ne vessél engem a Te színed elől, hogy én is hálaadóan, örömmel és énekelve így kiáltsak Hozzád: Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üdvözíts engem.

 

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)

 

Óh milyen felfoghatatlan a Te leereszkedésed! Óh milyen cso­dálatos a Te különös születésed! Hogyan hordoz a Szűz Téged kar­jaiban mint Kisdedet, az Alkotót és az Istent! Ki általa kegyesked­tél testet venni óh Jóttevő, Uram, mielőtt végleg elvesznék, Te üd­vözíts engem.

 

1. prokimen 4. h.:

 

Bosszúállás Istene az Úr, bosszúállás Istene szólott. Emelkedj föl, aki ítéled a földet.

 

1. ószövetségi olvasmány (Genezis 17, 1-9;):

 

Amikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent néki az Úr, és ezt mondta neki: Én vagyok a te Istened; járj a kedvemben és légy fedd­hetetlen. És szövetséget kötök Köztem és teközötted, és szerfelett megso­kasítalak téged. Akkor Ábrám arcra borult, és szólott hozzá az Isten, mond­ván: Ami Engem illet, íme az Én szövetségem teveled az, hogy népek so­kaságának leszel atyja. És neved többé nem Ábrámnak hivassék, hanem Ábrahám legyen a te neved, mert sok nemzetnek atyjává teszlek téged. Es igen nagyon megsokasítalak téged; és nemzetekké teszlek, és királyok származnak majd tőled. És fenntartom a szövetséget Köztem és teközötted, meg a te magod között teutánad, nemzedékek szerint örök szövetségül, hogy Istened leszek néked és a te magodnak teutánad. És néked adom és a te magodnak a földet, amelyen jövevény vagy, Kánaán egész földjét, örök tulajdonul, és leszek nekik Istenük. És mondotta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és a te magod teutánad nemzedékek szerint.

 

2. prokimen 4. h.:

 

Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekelj az Úrnak, egész föld.

Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az Ő nevét, hirdessétek nap­ról napra az Ő üdvözítését.

 

2. ószövetségi olvasmány (Példabeszédek 15, 20-16, 9;):

 

A bölcs fiú megörvendezteti atyját, a balgatag fiú pedig kigúnyolja anyját. Az oktalannak útjai esztelenek, az okos ember pedig egyenesen jár. Elhamarkodják gondolataikat azok, akik nem tisztelik a gyülekeze­teket, de a tanácsot kérők szívében a tanács megmarad. Nem hallgat rá a gonosz, és nem mond semmi helyénvalót és jót a közösségnek. Élet útjai az okosnak gondolatai, hogy elkerülvén az alvilágot, üdvözüljön. A gőgö­sök házát lerontja az Úr, de megerősíti az özvegyek határkövét. Utálatos az Úr előtt az igaztalan gondolat, a tiszták szavai pedig kedvesek. Tönkreteszi magát a haszonleső, aki pedig gyűlöli az ajándékokat, üdvözül. Jótétemé­nyekkel és hűséggel eltöröltetnek a bűnök, az Úr félelmével pedig min­denki elkerülheti a rosszat. Az igazak szíve hűségre törekszik, a bűnösök szája pedig rosszat felel. Szívesen fogadja az Úr az igaz emberek útját, s ezek által az ellenségek is barátokká válnak. Messze van az Úr a bűnö­söktől, de az igazak imádságát meghallgatja. A jóra tekintő szem megör­vendezteti a szívet, a jó hír pedig megerősíti a csontokat. Aki meghall­gatja az élet intelmét, a bölcsek között lakozik. Aki elutasítja a fegyelmezést, önmagát gyűlöli, aki pedig megfogadja az intelmeket, szereti a maga lelkét. Az Úrnak félelme fegyelmezés és bölcseség, és a dicsőség kezdete felel meg néki. Az emberé a szív szándéka, és az Úré a nyelv válasza. Mi­nél nagyobb vagy, annál inkább alázd meg magadat, és kegyelmet találsz a Te Urad Istened előtt. Az alázatosnak minden cselekedetét ismeri az Is­ten, mert vizsgálja a lelkeket az Úr. Görgesd az Úr elé tetteidet, és meg­szilárdulnak gondolataid. Mindent a maga kedvére cselekedett az Úr, a bű­nösök pedig elpusztulnak ama rossz napon. Tisztátalan az Úr előtt minden gőgös szívű, aki pedig kezet emel igaztalanul, nem marad büntetlenül. A jó út kezdete az igazság cselekvése; ezt Isten szívesebben fogadja, mint az áldozatok bemutatását. Aki keresi az Urat, megtalálja az igaz ismeretet, és akik helyesen keresik Őt, békeséget találnak. Az Úrnak minden művei igazságosak, a bűnös pedig megtartatik ama rossz napra. Jobb a kevés jö­vedelem igazságban, mintsem a sok termés igaztalanságban. Az embernek szíve igazságot gondoljon, hogy Isten igazgassa lépéseit.

 

A liturgia folytatását lásd: a Liturgikonban.

 

 

CSÜTÖRTÖK ELŐRESZENTELT ADOMÁNYOK LITURGIÁJA

 

12. zsoltári kathizma.

 

„Uram, Tehozzád kiáltottam” után

 

Triódion sztichirái 8. h.:

 

Önkényesen levetettem az első vétkezésemmel az erények ékességét; ámde újra felöltöttem azt azonnal, az énhozzám való le­ereszkedésed által, Istennek Igéje; mert nem vetettél meg engem, kit a szörnyű fájdalmak elcsúfítottak, és a rablók az útfélen meg­tapostak, hanem a Te mérhetetlen hatalmaddal felkaroltál, és ol­talmadra méltattál engem, óh Nagyirgalmú. (2-szer.)

Úrnak Vértanüi, akik minden helyet megszenteltek, és min­den betegséget meggyógyítotok, járjatok közre most is, hogy meg­szabaduljon a mi lelkünk az ellenség csapdáitól, Hozzátok könyör­günk.

(1. h.:) Keresztre szegezve Urunk, szétszakítottad az isteni lándzsával ládám adósságlevelét; szakítsd szét azért óh Ige, az én bilincseimet is, hogy örvendve bemutassam Néked, hittel a dicsé­ret, áldozatát, megtalálva most a böjtnek alkalmas idejét, melyel a mindenek üdvösségére rendeltél.

A böjtnek fényétől hajdan fényeskedve Mózes, megláthatta Isten dicsőségét; őt követve gyarló lelkem, a megtartóztatás és imádság műveivel Annak szolgálj, ki éretted a kereszten jóságosan kitárta a kezeit, hogy részese lehess az istenes élvezetnek.

(6. h.:) Életetadó keresztednek hódolva óh Krisztus, a mihoz­zánk való mondhatatlan s mérhetetlen jóságod jelének, és általa lélekben mégvilágosodva, szüntelenül magasztalunk Téged, derű­sén és örvendezve kérve, hogy a böjt küzdelmét befejezzük, és el­jussunk szenvedéseidnek magasztalására Urunk, melyek által üd­vözítesz minket.

 

További sztichirák a Mineából.

 

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . theotokion a Mineából.

 

1. prokimen 7. h.:

 

Magasztaljátok a mi Urunkat Istenünket, és boruljatok le az Ő lábainak zsámolya elé, mert szentséges Ő.

Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kerubokon ül, ren­düljön meg a föld.

 

1. ószövetségi olvasmány (Genezis 18, 20-33;):

 

Mondá az Úr: Megsokasodott a kiáltás Szodoma és Gomorra miatt, és igen nagyok az ő bűneik. Lemegyek tehát, hogy lássam, vajjon a Hozzám eljutö kiáltás szerint történnek-e a dolgok, vagy sem, hogy tudjam. És amikor eltávoztak onnan a férfiak, Szodomába jöttek; Ábrahám pedig még ott állt az Úr előtt. És odaközelgett Ábrahám; és azt mondta: Talán csak nem pusztítod el az igazt is a gonosszal együtt, hogy az igaz is úgy járjon, mint a gonosz? Ha van a városban ötven igaz ember, azokat is el­pusztítod? Nem kegyelmezel-é meg az egész helységnek az ötven igazért, akik benne vannak? Semmiképen ne cselekedj ez igéd szerint, hogy meg­öld az igazt a gonosszal együtt, és az igaz is úgy járjon, mint a gonosz. Semmiképen ne tedd azt. Te, aki ítélkezel az egész föld felett; nem teszel igaz ítéletet? Szólott pedig az Úr: Ha találok Szodoma városában ötven igazt, megkegyelmezek az egész helységnek azokért. És felelvén Ábra­hám, azt mondta: Most szólani kezdtem az Úrhoz, holott föld és por va­gyok. De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e öt miatt az egész várost? Ő pedig azt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt. És tovább beszélt Őhozzá Ábrahám, és ezt mondta: Hátha negyvenet le­het találni ott? És felelt az Úr: Nem pusztítom el a negyvenért. És újra szólott: Ne haragudj meg, Uram, ha szólok; hátha harminc található ott? És felelt az Űr: Nem pusztítom el, ha találok ott harmincat. És szólott Ábrahám: Ha már beszéltem az Úrhoz; de hátha huszan találtatnak ott? És felelt az Úr: Nem pusztítom el a húszért. Ábrahám ekkor azt mondta: Ne haragudj meg, Uram, ha még egyszer szólok; hátha tizen találtatnak ott? És felelt az Úr: Nem pusztítom el a tízért. Azután eltávozott az Úr, amint befejezte az Ábrahámmal való beszédjét. És Ábrahám visszatért a maga lakóhelyére.

 

2. prokimen 6. h.:

 

Ujjongjon az Úrnak az egész föld.

Szolgáljatok az Űrnak örvendezéssel.

 

2. ószövetségi olvasmány (Példabeszédek 16, 17-17, 17;)

 

Aki elfogadja a nevelést, jóban lesz része, aki pedig megtartja az ­Intelmeket, bölcseséget nyer. Aki megtartja a maga útjait, megőrzi a lelkét, aki pedig szereti az életét, kíméli a száját. A megalázás előtt jár a gőgösség, a bukás előtt pedig a rosszakarat. Jobb a szelíd lelkű a gyarló­sággal, mint az, aki zsákmányon osztozik a gőgösökkel. Aki okos a dolgokban, megtalálja a jót, aki pedig bízik Istenben, boldog lesz. A bölcse­ket és az okosakat haszontalanoknak nevezik, a nyájas szavúakat inkább hallgatják. Élet forrása az okosság a birtoklói számára, de a balgáknak rossz a nevelés. A bölcs szíve érti, amit tulajdon szája kimond, és ajkain tudást hordoz. A jó beszédek olyanok, mint a lépesméz, édességük gyó­gyulás a léleknek. Vannak utak, amelyek egyenesnek tűnnek az ember­nek, végük azonban az alvilág mélyébe vezet. A dolgos ember önmagának dolgozik, és erőt vesz a vesztén, de az álnok a tulajdon száján hordozza a vesztét. Az esztelen ember rosszat ás ki magának, ajkain pedig tüzet éleszt­get. Az álnok ember rosszat terjeszt maga körül, és csalárd fáklyát gyújt a gonoszoknak, és szétválasztja a jóbarátokat. A törvénytelen ember rá­szedi barátait, és nem jó utakra vezeti őket. Aki behunyja a szemét, fo­nákságokat gondol, ajkainak pedig minden rosszat parancsol; az ilyen a gonoszság kemencéje. Ékes korona az öregség, az igazságosság útján ta­lálható. Jobb a hosszantűrő férfiú az erősnél, aki pedig indulatán ural­kodik, jobb annál, aki várost foglal el. Ölükbe hull minden az igaztala­noknak, de az Úrtól van minden igazság. Jobb a száraz falat élvezettel békeségben, mintsem sok javakkal és igaztalan áldozatokkal telt ház ve­szekedéssel. Az értelmes szolga felülkerekedik az esztelen uraknak, és osztja testvérek között azok osztályrészét. Amiképen megpróbáltatik a kemencében az ezüst és az arany, ugyanúgy vizsgálja a választott szíveket az Úr. A rossz ember engedelmes a törvénytelenek nyelvének, de az igaz nem figyel a hazug ajkakra. Aki kigúnyolja a szegényt, haragra gerjeszti Alkotóját; aki kárörvend az elveszetten; nem mentetik fel; aki pedig kö­nyörül, irgalmat nyer. Az öregek koronája a gyermekek gyermekei, s a gyermekek büszkesége az atyjuk. A hűséges megérdemli a pénz egész ékességét, a hűtlen pedig egy garast sem. Nem illenek az esztelenhez a hű­séges ajkak, sem az igazhoz a hazug ajkak: Kegyelem bére a nevelés an­nak, aki részesül benne; bármerre fordul, sikerrel jár. Aki elfedezi az igaz­ságtalanságokat, barátságot keres, aki pedig nem akarja elfedezni, elszá­kítja egymástól a barátokat és a rokonokat. A fenyegetés összetöri az értelmes ember szívét, de az esztelen még az ostorozást sem érzi. Ellentétet szít minden rossz ember, de az Úr könyörületlen angyalt küld hozzá. Gond szállja meg az értelmes férfiút, az esztelenek pedig rosszat forgat­nak elméjükben. Aki rosszal fizet a jóért, annak házából a rossz el nem mozdul. Hatalmat ad a szavaknak az igazságosság kezdete, az egyenetlen­séget és a veszekedést pedig nyomorúság követi. Aki igaznak mondja az igaztalant, és igaztalannak az igazt, tisztátalan és utálatos az Isten színe előtt. Minek a pénz az esztelennek? Hiszen a szívtelen nem vásárolhat böl­cseséget. Aki magasra építi a házát, keresi az összeomlást, aki pedig ke­rüli a tanulást, bajba esik. Minden időben legyen barátod, testvéreid pe­dig a szükségben legyenek hasznodra.

 

A Liturgia folytatását lásd: a Liturgikonban.

 

PINTEK. ELŐRESZENTELT ADOMÁNYOK LITURGIÁJA

 

18. zsoltári kathizma.

 

„Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák 6. h.:

 

Mint Jeruzsálemet elhagytam isteni parancsaidat, és Jerikó szenvedélyeihez közeledtem; életgondok értéktelen látszatától fél­revezettettem, gonosztevő gondolatok közé estem, és kivetkőztetve azok által a fiúság kegyelmének köntöséből, a sebektől szinte élet­telenül roskadtam össze. Arra járva akkor a pap, és meglátva tes­temet, nem méltatott figyelemre. A lévita is elkerült undorodva engem. De Te Krisztus Uram és Istenem, ki a Szűztől kifejezhetet­lenül megtestesültél, oldaladnak önként ontott megváltó vérével és vizével, mint az olaj cseppjeivel gyógyítsd meg tátongó sebeimet, és vezessél a mennyei térségekre, mint könyörületes. (2-szer.)

A Te vértanúid Urunk, nem tagadtak meg Téged, és nem tér­tek el a Te parancsaidtól. Azok közbenjárásai által, irgalmazz ne­künk.

Az öröktől fogva való akaratot, felfedni Előtted óh Hajadon, előállt Gábriel, üdvözölve Téged és így szólva: Örvendezz bevetetlen szántóföld; örvendezz eléghetetlen csipkebokor; örvendezz be­láthatatlan mélység; örvendezz mennybe vezető híd, és lebegő lép­cső, melyet Jákób látott; örvendezz mannának isteni edénye; ör­vendezz átoknak feloldása; örvendezz Adám visszahívása; az Úr van Teveled. (3-szor.)

Emberként tűnsz nékem; –  mondotta a romlatlan Hajadon a mennyei fővezérnek, – hogyan szólsz hát emberfölötti igéket? Mert azt mondod, hogy velem van Isten, és méhemben fog lakozni; de mondd nékem: hogyan lehetek tágas hajléka és szentélye Annak, ki a Kerubokon nyugszik? Ne vezessél félre engem, hiszen nem is­mertem meg a gyönyört, és járatlan vagyok a házasság dolgaiban; hogyan szüljek hát Gyermeket? (2-szer.)

Ahol Isten úgy akarja, megváltozik a természet rendje ­mondja a Testnélküli -, és emberfölötti dolgok mennek végbe. Higgyél igaz szavaimnak, Szentséges és Feddhetetlen. A Szűz pedig felkiáltott: Legyen nékem most a te igéid szerint! Világra ho­zom az Anyagtalant, aki testet kölcsönöz éntőlem, hogy mint egye­dül Hatalmas, az egybeolvadás által, visszavezesse az embert a régi méltóságába. (2-szer.)

Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 2. h.:

Az öröktől fogva való titok ma megnyilatkozik, és az Isten Fia Ember Fiává lesz, hogy vállalva a gyarlóbbat, énnékem a job­bat adja. Csalódott hajdanán Ádám, midőn isten akart lenni, és mégsem lett azzá. Emberré lesz most az Isten, hogy Ádámot is­tenné avassa. Örvendjen a teremtés, ujjongjon a természet, mivel az arkangyal félelemmel áll meg a Szűz előtt, és az örömüdvözletet hozza, a bánatnak ellentétét. Óh kegyelmes irgalmadban Emberré lett Isten, dicsőség Néked.

 

1. prokimen 4. h.:

 

Könyörületes és irgalmas az Úr, béketűrő és nagyirgalmú.

Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét.

 

1. ószövetségi olvasmány (Genezis 22, 1-18;)

 

Történt ezen beszédek után, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és ezt mondta neki: Ábrahám, Ábrahám! Ő pedig így szólt: íme itt vagyok! És mondotta Isten: Vedd a szeretett fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el vele a fennsíkra, és áldozd fel őt ott égőáldozatul az egyik he­gyen, amelyet majd megmondok néked. Fölkelt tehát reggel Ábrahám, és fölnyergelte szamarát; maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatván az égőáldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott néki. Amikor a harmadik napon Ábrahám fölemelte szemeit, meg­látta a helyet messziről. És azt mondta Ábrahám a szolgáinak: Üljetek le itt a szamárral, én pedig és a fiú elmegyünk amoda, és imádkozunk, majd utána visszatérünk hozzátok. Fogta pedig Ábrahám a fát az égő­áldozathoz, és rárakta Izsákra, az ő fiára; maga pedig kezébe vette a tüzet és a kést, és úgy mentek ketten együtt. Szólt pedig Izsák Ábrahámhoz, az ő atyjához: Atyám! Amaz pedig azt mondta: Mit akarsz, gyermekem? A fiú kérdezte: íme itt a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozathoz? Ábrahám pedig így felelt: Isten majd gondoskodik magának bárányról az égőáldozathoz, gyermekem. Így mentek tovább ketten együtt, és meg érkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. És oltárt épített ot Ábrahám, és ráhelyezte a fákat, és megkötözvén Izsákot, az ő fiát, föltette őt az oltárra, a fák tetejére. És kinyújtotta Ábrahám a kezét a késért hogy levágja a fiát. Ekkor szólította őt a mennyből az Úr angyala, és ez mondta: Ábrahám, Ábrahám! Ő pedig felelt: íme itt vagyok! És az angyal így szólt: Ne tedd a kezedet a fiúra, és ne tégy vele semmit, mert most megtudtam, hogy féled az Istent, és még a szeretett fiadat sem tagadnád meg Tőlem. És fölemelvén szemeit Ábrahám, látta, hogy egy kos akadt fenn szarvánál fogva a bozótban. Odament Ábrahám, megfogta a kost, és azt áldozta fel fia, Izsák helyett. És így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr látta. Ma pedig ezt mondják róla: A hegyen megmutatta magát at Úr. És másodszor is szólította Ábrahámot az Úr angyala a mennyből mondván: Magamra esküszöm, – így szól az Űr, – hogy mivel teljesítetted ezt az igémet, és nem tagadtad meg Tőlem szeretett fiadat, azért megáldva megáldalak téged, és megsokasítva megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait és mint a fövenyt a tenger partján; és örökségű kapja a te magod ellenségeinek városait; és megáldatnak a te magodban a föld minden népei, mert hallgattál az Én szavamra.

 

2. prokimen 4. h.:

Mily nagyok a Te műveid, Uram; mindeneket bölcseségben teremtettél.

Áldjad én lelkem az Úrat; én Uram Istenem, felmagasztaltattál nagyon.

 

2. ószövetségi olvasmány (Példabeszédek 17, 17-18, 5;)

 

Testvéreid a szükségben legyenek hasznodra, mert azért születnek Az esztelen ember önmagának tapsol és örül, mint a jótálló, aki kezességet vállal a barátjáért. A bűnkedvelő örül a viszályoknak, a keményszívű pedig nem talál jót. A hamis nyelvű ember bajba esik, az esztelen szíve pedig fájdalmat hoz a birtokosának. Nem örül az atya a tanulatlan fiúnak de az értelmes fiú megörvendezteti az ő anyját. Az örvendező szív erőssé tesz, a szomorú embernek pedig kiszáradnak csontjai. Aki igaztalanul fogad ölébe ajándékokat, annak nem sikerülnek útjai; a bűnös pedig el hajlítja az igazságosság útjait. Értelmes arca van a bölcs férfiúnak, az esztelen szemei pedig a föld végei felé tekintenek. Haragot okoz atyjának a. esztelen fiú, és keserűséget a szülőanyjának. Nem jó az igaz embert meg károsítani, se nem jámbor dolog cselt vetni igazságos hatalmasoknak. Aki takarékoskodik a kemény beszéd kimondásával, nagytudósú az, a béketűrő ember pedig értelmes. Bölcseséget tulajdonítanak a balgának is, ha bölcseségre törekszik, aki pedig némává teszi magát, értelmesnek tűnik Kifogásokat keres az az ember, aki el akar szakadni barátaitól, de minden időben megvetett lesz. Nem érzi a szükségét a bölcseségnek az észben szűkölködő, inkább az esztelenséget követi. Amikor eljut a bűnös a go­noszság legmélyére, nem törődik vele, de becstelenség és gyalázat borítja el őt. Mély víz a beszéd az ember szívében, folyó árad onnan és élet for­rása. Nem jó a bűnös orcáját csodálni, se nem jámbor dolog kiforgatni az igazságot az ítéletben.

 

A Liturgia folytatását lásd: a Liturgikonban.

 

PÉNTEK ESTE. SZOMBAT HAJNALI ISTENTISZTELET DICSÉRŐÉNEKKEL ISTEN SZENTSÉGES SZÜLŐJÉHEZ.

(AKATHISZTOSZ HYMNOSZ.)

 

Szokásos hajnali istentiszteleti kezdés.

 

„Isten az Úr” után tropárion 8. h.:

 

A parancsoltakat titkon elméjébe fogadta a Testetlen, azután sietve megjelent Józsefnek hajlékában, és így szólott a Férjezet­lenhez: Aki az egeket hajlandóságában meghajlította, változatla­nul és egészében bensődbe költözik. Látva Őt miképen veszi fel méhedben a szolgai formát, ámulatomban kiáltok Hozzád: Örven­dezz, érintetlen Menyasszony! (3-szor.)

 

1. sztichológia: a 16. zsoltári kathizma. (L.: a Pszaltirionban.)

 

Kis ekténia után kondákion 8. h.:

 

Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője! Megszabadulván a csapásoktól, hálaadással jegyzik fel győzelmi ünnepedet a Te szolgáid. De mert hatalmad megtörhetetlen, szabadíts meg minket minden veszélytől, hadd énekeljük Néked: Örvendezz, érintetlen Menyasszony!

 

AKATHISZTOSZ HYMNOSZ

 

(A dicsérőéneket a pap olvassa nagy tömjénezés után, a templom kö­zepén álló analogion előtt.)

 

1.      ikosz

Az elöljáró Angyal elküldetett a mennyből, örömhírt mondani Isten Szülőjének. És a Te megtestesülésed titkát szemlélve, Uram, megrendült és földöntúli hangon így kiáltott Hozzá: Örvendezz, mert Általad felcsillant az öröm, Örvendezz, mert Általad kialszik az átok. Örvendezz, visszahívása az elbukott Ádámnak, Örvendezz, váltsága Éva könnyeinek. Örvendezz, emberi értelemnek elérhetetlen magasság, Örvendezz, angyali szemnek beláthatatlan mélység. Örvendezz, királyi trónja a Királynak, Örvendezz, hordozója Annak, Aki a mindeneket tartja. Örvendezz, napkeltét megjelenítő Csillag, Örvendezz, méhe Isteni Magzatnak. Örvendezz, teremtett világot újító, Örvendezz, Benned lesz Gyermek az Alkotó. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

2.      kondákion

Ismerve a Szent Szűz saját tisztaságát, bátor hangon így szólt Gábriel angyalnak: Érthetetlen a különös beszéded lelkemnek, mert hogyan mondhatod a fogamzást magtalannak, így kiáltva: Alliluia!

2. ikosz

Keresvén a Szűz a megfoghatatlan ismeret megismerését, így szólott a szolgálattevőhöz: Hogyan lehetséges, hogy Fiam szülessék a szűzi bensőmből, mondd meg nékem. Amaz pedig félve bár, mégis így kiáltott: Örvendezz, Beavatottja a kimondhatatlan tervnek, Örvendezz, bizalma a csendet keresőknek, Örvendezz, kezdete Krisztus csodáinak, Örvendezz, kútfeje minden dogmáinak. Örvendezz, mennyei Lépcső, amelyen az Isten száll le, Örvendezz, mert híd vagy, mely a földről visz a mennybe. Örvendezz, angyalok legendás csodája, Örvendezz, démonok iszonyú csapása. Örvendezz, mert mondhatatlanul szülted a Fényt, Örvendezz, mert senkinek nem mondottad, miként. Örvendezz, bölcsek tudását meghaladó, Örvendezz, hívők értelmét világító. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

3.      kondákion

A Magasságos ereje akkor fogamzással árnyékolta be a Férjezetlent, és Annak termékeny méhét édes termőfölddé tette mindazoknak, akik üdvösséget akarnak aratni, miközben így énekelnek: Alliluia!

3.      ikosz:

Istent befogadó méhe lévén a Szűznek, sietve kelt útra Erzsébethez; annak magzatja pedig, megérezve az Ő csókját, megörült és repesve szinte énekelt Isten Szülőjéhez: Örvendezz, hervadhatatlan hajtású Szőlő, Örvendezz, tökéletes Gyümölcsnek Földje, Örvendezz, mert az emberszerető Földmívest neveled, Örvendezz, mert életünk Sarjasztóját sarjasztod. Örvendezz, Anyaföld, mely a könyörület bőségét termed, Örvendezz, Asztal, mely az engesztelés nagyságát hordozod. Örvendezz, mert a gyönyörűség mezejét teríted, Örvendezz, mert a lelkek révpartját készíted. Örvendezz, közbenjárásnak kellemes tömjénje, Örvendezz, egész világnak engesztelése. Örvendezz, Istennek a halandókhoz való jóakarata, Örvendezz, halandóknak Istenhez való bizodalma. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

4.      kondákion

A titkos kétkedő gondolatoktól kábultan, a józan értelmű József megrettent, mivel Hajadonnak ismert, mégis kéjelgőnek gondolt Téged, óh Feddhetetlen. Amikor pedig megtudta, hogy a Szent Lélektől fogantál, így szólott: Alliluia!

 

(Pap bemegy az Oltárba, és becsukja a Királyi Ajt��t.)

 

Kondákion 8. h.: Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője . . .

2. sztichológia: a 17. zsoltári kathizma. (L.: a Pszaltirionban.)

 

Kis ekténia után kondákion 8. h.: Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője . . .

 

(Eközben a pap kinyitja a Királyi Ajtót, visszamegy az ikon elé, és kis tömjénezés után folytatja a dicsérőének olvasását.)

 

4. ikosz:

 

Meghallották a pásztorok a Krisztus testi megjelenését hirdető angyalokat, és a Pásztorhoz sietve, feddhetetlen Bárányként látták meg Őt, akit Máriának méhe nevelt, kit meg így dicsértek: Örvendezz, Báránynak és Pásztornak Anyja, Örvendezz, lelki bárányok akla. Örvendezz, láthatatlan ellenségnek elhárítója, Örvendezz, Mennyország kapujának megnyitója. Örvendezz, mert az égiek együtt vigadnak a földdel, Örvendezz, mert a földiek együtt ujjonganak az éggel.
Örvendezz, apostoloknak soha el nem hallgató ajka, Örvendezz, diadalmas vértanúknak győzhetetlen bátorsága. Örvendezz, hitnek szilárd támasza, Örvendezz, kegyelem tündöklő bélyege. Örvendezz, mert Általad megszégyenült a pokol, Örvendezz, mert nekünk a dicsőség öltözetét hozod. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

5.      kondákion

Meglátván a Bölcsek az Istenhez vezérlő csillagot, annak fényét követték, és mintha csak lámpásuk lett volna, általa lelték meg a hatalmas Királyt; és elérve az Elérhetetlent, örvendeztek, így kiáltva Hozzá: Alliluia!

 

5. ikosz:

 

A káldeusok fiai felismerték a Szűz karján Azt, Aki karjával alkotta az embert; és tudván, hogy Ő az Úr, bár a szolga képét öltötte magára, siettek ajándékokkal szolgálni Néki, és így kiáltottak az Ő áldott Anyjához: Örvendezz, lenem nyugovó Csillagnak Anyja, Örvendezz, titokzatos Napnak Hajnala. Örvendezz, mert eloltottad a tévelygés tűzhelyét, Örvendezz, mert világosítod a Háromság híveit. Örvendezz, mert elűzted uralmából az embertelen zsarnokot, Örvendezz, mert felmutattad Krisztust, az emberszerető Urat. Örvendezz, mert megmentettél a pogány vallástól, Örvendezz, mert megszabadítottál a fertő műveitől. Örvendezz, mert megszüntetted a tűz imádását, Örvendezz, mert megmentesz a szenvedély lángjától. Örvendezz, hívőket erényre vezérlő, Örvendezz, minden nemzedékeket derítő. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

6.      kondákion

Istenhordozó követekké lettek a bölcsek, és visszatérve Babilonba, teljesítették jövendölésedet és mindeneknek hirdettek Téged, Krisztus; elhagyták pedig az esztelen Heródest, aki nem tudta énekelni Néked: Alliluia!

6.      ikosz

Felragyogtatva Egyiptomban az igazság fényét, elűzted a hazugság sötétségét; mert ledőltek annak bálványai, amelyekben nem volt a Te erőd, Üdvözítő; akik pedig megszabadultak azoktól, kiáltottak Isten Szülőjéhez: Örvendezz, embereknek fölemelője, Örvendezz, démonoknak rombadöntője. Örvendezz, mert eltapostad a csalárd tévelygést, Örvendezz, mert leleplezted a bálványok mételyét. Örvendezz, Tenger, mely ellepted az eszmei Fáraót, Örvendezz, Szikla, mely megitattad az életet szomjazót. Örvendezz, Lángoszlop, mely a sötétben járókat vezeti, Örvendezz, világnak Leple, mely a felhőket is fedezi. Örvendezz, Manna örökös tápláléka,
Örvendezz, szent gyönyörnek kiszolgálója. Örvendezz, Ígéretnek Földje, Örvendezz, tejjel és mézzel folyó Ország. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

7.      kondákion

Midőn Simeon elköltözni készült a jelenvaló csalfa világból, mint Kisdedet vett a karjaiba Téged, de mint tökéletes Isten is megmutatkoztál néki; elámult ezért kimondhatatlan bölcsességeden, így kiáltva fel: Alliluia!

 (Pap bemegy az Oltárba, és becsukja a Királyi Ajtót.)

 

Kondákion 8. h.: Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője . . .

 

50. zsoltár. Kánon 4. h.:

 

1. óda

 

Irmosz: „Megnyitom a számat és megtelik lélekkel, és szóza­tot zengek a Királynő Anyának, és vidáman ünnepelve mutatko­zom meg, és örvendve énekelem az Ő csodáit.”

 

Katavaszia: ugyanaz.

 

3. óda

Irmosz: „A Te magasztalóidat, akik lelki közösséget alkotna erősítsd meg Istennek Szülője, ki élő és bőséges forrás vagy, isteni dicsőségedben, méltasd őket a dicsőség koszorújára.”

 

Katavaszia: ugyanaz.

 

Kis ekténia után kondákion 8. h.: Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője . . .

(A pap kinyitja a Királyi Ajtót, visszamegy az ikon elé, és kis tömjénezés után folytatja a dicsérőének olvasását.)

 

7.      ikosz

Új alkotást mutatott meg az Alkotó nékünk, akik Őáltala lettünk, érintetlen méhből sarjadva, és sértetlenül őrizve azt meg, amilyen volt, hogy látván a csodát, magasztaljuk a Szüzet, kiáltva: Örvendezz, romolhatatlanság Virága, Örvendezz, megtartóztatás Koszorúja. Örvendezz, mert felragyogtattad a feltámadás jelét, Örvendezz, mert megmutattad az angyalok életét. Örvendezz, pompás Gyümölcsfa, mely táplálja a hívőket, Örvendezz, árnyas lomboknak Fája, amely sokakat betakar. Örvendezz, mert hordozod a tévelygők Útbaigazítóját, Örvendezz, mert világra hozod a rabok Megszabadítóját. Örvendezz, mert az igazságos Bírót megengeszteled, Örvendezz, mert sok vétkezőnek megbocsátást szerzel. Örvendezz, Köntöse a bátorság mezítelenjeinek, Örvendezz, Szeretet, mely által a vágyak legyőzetnek. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

8.      kondákion

Látván a különös szülést, különüljünk el a világtól, az égbe emelve elménket; mert a magasságos Isten azért jelent meg a földön mint alázatos Ember, hogy magasba emelje azokat, kik így kiáltanak Hozzá: Alliluia!

 

8. ikosz:

 

Egészen a földiek között volt, de egyáltalán nem távozott el az égiek közül a leírhatatlan Ige; mert isteni leereszkedés történt, nem pedig a helynek változása; és az Istent befogadó Szűztől történt születése, aki ezt hallgatta: Örvendezz, végtelen Istennek Befogadója, Örvendezz, tisztaságos titkoknak Megnyitója, Örvendezz, hitetlenek kétes hallomása, Örvendezz, hívőknek biztos bizodalma. Örvendezz, legszentebb Hordozója a Kerubokon Állónak, Örvendezz, legszentebb Hajléka a Szeráfokon Járónak. Örvendezz, mert az ellentétes dolgokat kiegyenlíted,
Örvendezz, mert a szüzességet az anyasággal egyesíted. Örvendezz, mert Általad feloldoztatott a vétek, Örvendezz, mert Általad megnyittatott az Éden. Örvendezz, Krisztus Országának Kulcsa, Örvendezz, örök javaknak Reménysége. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

9.      kondákion

Az angyalok minden serege elámult a Te megtestesülésed nagy művén, mert mindenkitől elérhető Embernek látta az elérhetetlen Istent, aki közöttünk él s ezt hallgatja mindnyájunktól: Alliluia!

 

9. ikosz

 

Az ékesbeszédű szónokok oly némák, mint a halak, a Te színed előtt, Istennek Szülője, mert nem foghatják fel, hogyan tudtál szülve is szűzen maradni; mi pedig csodálva ezt a titkot, híven így kiáltunk Hozzád: Örvendezz, Isten bölcsességének tárháza, Örvendezz, az Ő gondviselésének kincstára. Örvendezz, ki által a bölcsek balgává lesznek, Örvendezz, ki a szó művészeit szótlanná teszed. Örvendezz, mert a nagy vitázók beszélni kerültek, Örvendezz, mert a hamis mesemondók kimerültek. Örvendezz, ki az athéniek cselszövését szétszaggattad, Örvendezz, ki a halászok hálóit megraktad. Örvendezz, mert a tudatlanság mélyéből kiemelsz, Örvendezz, mert sokakat tudással díszítesz. Örvendezz, üdvösségre vágyóknak Hajója, Örvendezz, az élet hajósainak Révpartja.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

10.  kondákion

Üdvözíteni akarván a világot a mindenek Felékesítője, önszántából szállt le hozzá, és bár mint Isten pásztorunk volt, hozzánk hasonló emberként jelent meg érettünk, hogy a hasonlót a Hasonlóhoz hívja, és mint Isten, ezt hallgatja tőlünk: Alliluia!

 

(Pap bemegy az Oltárba, és becsukja a Királyi Ajtót.)

 

Kondákion 8. h.: Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője . . .

 

Kathizma 1. h.:

Az anyagtalan angyalok nagy vezére, megjelenve Názáretnek városában, a Királyt jeleníti meg Néked óh Tisztaságos, az örökkévaló Urat. Örvendezz, – mondja Tenéked, – óh áldott Mária, kifürkészhetetlen és felfoghatatlan mélység, halandók visszahívása.

Dicsőség . . .

Örvendezz, – mondja Tenéked -, óh áldott Mária, kifürkész hetetlen és felfoghatatlan mélység, halandók visszahívása.

Most és mindenkor . . .

Az anyagtalan angyalok nagy vezére . . . (L.: fentebb.)

 

Kánon:

4. óda

Irmosz: „Aki dicsőséggel ül az Istenség trónusán, röpke felhőben szállt alá az Isteni Jézus, és tisztaságos kezével megmentettr mindazokat, kik így kiáltanak Hozzá: Dicsőség a hatalmadnal Krisztus.”

 

Katavaszia: ugyanaz.

 

5. óda

Irmosz: „Megrémült a mindenség a Te isteni dicsőségedtől, mert Te férjezetlen Szűz létedre, a mindenek fölött való Istent hordoztad méhedben, és az időtelen Fiút szülted, aki üdvösséggel jutalmazza mindazokat, akik magasztalnak Téged.”

 

Katavaszia: ugyanaz.

 

6. óda

Irmosz: „Ezt az isteni és legdrágább ünnepét ülve az Isten anyjának, jertek hivők tapsoljunk a kezeinkkel, dicsőítve a Tőle született Istent.”

 

Katavaszia: ugyanaz.

 

Kis ekténia után kondákion 8. h.: Védelmező Hadvezérnőnk, Istennek Szülője . . .

 

(A pap kinyitja a Királyi Ajtót, majd nagy tömjénezés után vissza megy az ikon elé, és folytatja a dicsérőének olvasását.)

 

10. ikosz:

 

Várfala vagy a szüzeknek és minden Hozzád folyamodóknak, Istennek Szűz Szülője, mert Téged, óh Tisztaságos, a menny s a föld Teremtője alkotott, aki a Te méhedben lakozott, és mindeneket megtanított így szólítani Téged: Örvendezz, szüzességnek Oszlopa, Örvendezz, üdvösségnek Kapuja. Örvendezz, lelki megújhodásunknak Szerzője, Örvendezz, isteni jóságnak Közvetítője. Örvendezz, mert Általad születnek újjá a bűnben fogantak, Örvendezz, mert Általad térnek jó útra a megtébolyultak. Örvendezz, mert legyőzted az értelem megrontóját, Örvendezz, mert szülted a tisztaság Magvetőjét. Örvendezz, magtalan mennyegző Csarnoka, Örvendezz, mert a hívőket eljegyezted az Úrral. Örvendezz, szüzeknek jóságos Nevelője, Örvendezz, szentek lelkének Ékesítője. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

11.  kondákion

Minden dicsérőének elhalványul, ha a Te könyörületed sokaságát követni akarja, Szent Királyunk; hiszen ha annyi éneket ajánlanánk is Néked, mint amennyi a homokszem, akkor sem adhatnánk méltó hálát azért, amit nékünk adtál, akik így kiáltunk Hozzád: Alliluia!

 

11. ikosz:

 

A sötétben járók fényhordozó fáklyájának látjuk a Szent Szüzet, ki meggyújtván az anyagtalan Világosságot, az Isten ismeretére vezet mindeneket, hajnallal világítva meg az értelmet, kit is ezzel a kiáltással tisztelünk: Örvendezz, szellemi Napnak Sugara, Örvendezz, ki nem alvó Fénynek ragyogása. Örvendezz, Villám, mely világítja a lelkeket, Örvendezz, Égzengés, mely megrémíti az ellenséget. Örvendezz, mert árasztod a sokfényű Világosságot, Örvendezz, mert fakasztod a bővizű Folyamot. Örvendezz, előképe a keresztelőkútnak, Örvendezz, mert lemosod a bűnnek szennyfoltját. Örvendezz, Medence, mely tisztítja a tudatot, Örvendezz, Kehely, mely kínálja az örömet. Örvendezz, Krisztusnak kellemes Jóillata, Örvendezz, életnek rejtelmes Lakomája.
Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

12.  kondákion

Kegyelmet akarván adni a régi vétkekért Az, aki minden emberek adósságát eltörli, Őmaga jött el azokhoz, akik eltávolodtak az Ő kegyelmétől, és mert eltépte az adósságlevelet, mindenektől ezt hallgatja: Alliluia!

12. ikosz:

 

A Te szülöttednek énekelve, mindannyian magasztalunk Téged, mint élő Templomot, Istennek Szülője; mert a Te méhedben lakozván az Úr, ki a kezében tartja a mindenséget, megszentelt, megdicsőített és megtanított minket így kiáltani Hozzád: Örvendezz, Istennek és Igének Sátora, Örvendezz, Szent, ki nagyobb vagy a szentek szentjénél. Örvendezz, Frigyszekrény, melyet bearanyozott a Lélek, Örvendezz, életnek kimeríthetetlen Kincstára. Örvendezz, istenfélő királyoknak drága koronája, Örvendezz, buzgó papoknak tisztes büszkesége. Örvendezz, Egyháznak rendíthetetlen Bástyája, Örvendezz, Országnak be nem vehető Várfala. Örvendezz, mert Általad emelkednek a győzelmi jelvények, Örvendezz, mert Általad elhullanak mind az ellenségek. Örvendezz, testemnek Gyógyulása. Örvendezz, lelkemnek Üdvössége. Örvendezz, érintetlen Mennyasszony!

13.  kondákion

Óh legmagasztaltabb Anya, ki az összes szentek közt legszentebb Igét szülted, elfogadván a mostani felajánlásunkat, szabadíts meg mindnyájunkat minden csapásoktól, és az eljövendő kárhozattól ments meg minket, akik együttesen így kiáltunk Hozzád: Alliluia! (3-szor)

És újból az 1. ikosz:

 

Az elöljáró angyal elküldetett a mennyből . . .

 

(Pap bemegy az Oltárba, és becsukja a Királyi Ajtót.)

 

Kondákion 8. h.: Védelemző Hadvezérnőnk, Istennek Szülője . . .

 

Kánon:

 

7. óda

Irmosz: „Nem a teremtést imádták az istenhű ifjak, hanem a Teremtőt; a tűz veszedelmét pedig bátran eltaposván, örven­dezve énekelték: Áldott vagy Te, atyáinknak fölöttébb magasz­talt Ura és Istene.”

 

Katavaszia: ugyanaz.

 

8. óda

 

(Elővers:) Dicsérjük, áldjuk és imádjuk az Urat.

 

Irmosz: „A szent ifjakat a tüzes kemencében, megmentette Isten Szülőjének Szülötte, aki akkor jelképesen, mostan pedig cse­lekvően hívja énekelni az egész földkerekséget: Az Urat dicsér­jétek, Ő művei, és magasztaljátok mindörökké.”

 

Katavaszia: ugyanaz.

 

9. óda

 

PAP: Istennek Szülőjét és a Világosságnak anyját énekekben magasz­taljuk.

 

„Aki a Keruboknál tiszteltebb . . .”

 

Irmosz: „Ujjongjon a föld minden szülötte, megvilágosodva a Lélektől; ünnepeljen az anyagtalan értelmek természete, tisz­telve az Istenanyja szent csodáit, és kiáltson: Örvendezz, Istennek boldogságos, tiszta, örökszúz Szülője.”

 

Katavaszia: ugyanaz. Folytatás a szokásos hajnali.

 

Exaposztilárion:

 

Az öröktől fogva való titok ma ismertté válik: Istennek Isten Igéje irgalomból Szűz Mária Fiává lesz, és Gábriel az öröm hírét mondja el. Vele együtt így kiáltsunk mindannyian: Örvendezz, óh Úrnak Anyja! (3-szor.)

 

Dicséreti sztichirák 4. h.:

 

Az elrejtett titkot, melyet az angyalok sem ismernek, Gábriel arkangyalra bízza az Úr; és ő most Tehozzád járul, az egyedüli tiszta és szépséges Galambhoz, az emberi nemzetség visszahívására, és ezt kiáltja majd Hozzád óh Szentséges: Örvendezz! Készülj fel hogy ige által bensődbe fogadd az Isten Igét. (2-szer.)

Fényes palotául készíttetett Néked Uralkodó, az Isteni Leányzó romlatlan méhe; jőjj és szállj le hozzá, könyörülve a go­nosztól ádázul meggyötört, és rabságban tartott teremtményeiden, kik elveszítették régi szépségüket, és várják az üdvösséges alá­szállásodat.

Gábriel arkangyal láthatóan eljő Hozzád Feddhetetlen, s ezt mondja majd Néked: Örvendezz átok feloldozása, elesettek föl­emelkedése; örvendezz Istennek egyedüli Választottja; örvendezz Napnak lelkes fellege; fogadd a Testetlent, ki a Te méhedben la­kozni szándékozik.

Dicsőség . . . most és mindekor . . .

Ismeretlen nyelvet hallott az Isten Szülője, mivel az arkan­gyal az örömhír igéit mondotta Néki. Akkor Ő hittel fogadván az üdvözlést, fogant Téged, az öröktől fogva való Istent. Ezért mi is örvendezve így kiáltunk Hozzád: Óh Általa változatlanul megtes­tesült Istenünk, ajándékozz békeséget a világnak, és lelkünknek a nagy irgalmat.

 

Nagy doxológia után tropárion 8. h.:

 

A parancsoltakat titkon elméjébe fogadta . . . (L.: fentebb) Befejezés mint vasárnapi hajnali istentiszteleten.

 

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA. SZENTÉLETŰ EGYIPTOMI MÁRIA EMLÉKE

SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET

 

1. zsoltári kathizma végig.

 

„Uram, Tehozzád kiáltottam” után:

 

Oktoichosz sztichirái a soros hang szerint, majd Triódion sztichirái 6. h.:

 

Gátolt Téged a szent dolgok látásában, régi vétkek nyomasztó fertője; mégis a Te jóérzésed, óh istenes bölcseségű, és cseleke­deteid tudata, előkészítette a jóhoz való megtérésedet. Föltekintve tehát az áldott Isteni Leány képmására, s elítélve minden régi vét­keidet, bátorsággal hódoltál a keresztfának. (2-szer.)

A Szentföldre örömmel zarándokolva, megszerezted onnan az erények üdvösséges útravalóját, és határozottan futottad be a jó utat. Átkeltél a Jordán árján, készségesen lakoztál a Keresz­telő hajlékában, és legyőzted szenvedélyeid vadságát az új életed­del, óh örökemlékű anyánk, megtisztítva bátorsággal testi indu­lataidat.

A pusztaságban lakoztál, s kitörölted lelkedből a szenvedé­lyeidnek képét, megrajzolva lelkedben az erényeknek istenes kép­mását; s annyira átszellemültél, hogy könnyedén átkeltél a vizek színén, óh boldogságos, s fölemelkedtél a földről Istennel való ta­lálkozásaidban. Esedezzél most is bizalommal, Krisztus színe előtt állva, óh dicsőséges Mária, a mi lelkünkért.

Dicsőség . . . 4. h.:

Csodát művel kereszted ereje, Krisztus; mert az egykor bűnös asszony megharcolta a megtartóztatás harcát, és elvetve ezáltal a gyöngeségét, hősiesen ellenállt az ördögnek. Ezért elnyerte a győ­zelem jutalmát, és közbenjár a mi lelkünkért.

Most és mindenkor . . . a soros hang megfelelő theotokionja.

 

Prokimen: a szombat esti.

 

Előverses sztichirák: az Oktoichoszból a soros hang szerint, majd

 

Dicsőség . . . 2. h.:

A lélek kísértéseit és a test szenvedélyeit lemetszetted az ön­megtartóztatás kardjával; a gondolat bűneit is elfojtottad az asz­kézis csöndjével, és könnyeidnek árjával öntözted az egész puszta­ságot, s a bűnbánat gyümölcseit sarjasztottad nékünk. Ezért szent­életű anyánk, ünnepeljük emlékedet.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Minő újszerű csodája minden hajdani csodáknak! Mert ki­csoda ismert anyát, aki férfiú nélkül szült volna, és ölében hor­dozta Azt, ki az egész teremtést átfogja? Aki megszületett, Isten­nek akaratából való. Kit csecsemőként karjaidban tartottál, óh Tisztaságos, és kihez anyai bizodalmat nyertél, ne szűnjél meg esedezni Hozzá tisztelőidért, hogy szánja meg és üdvözítse a mi lelkünket.

 

Tropárion: a feltámadási a soros hang szerint, majd

 

Dicsőség . . . 8. h.:

Tebenned óh anyánk, sértetlenül maradt meg a Példakép; mert felvéve a keresztet, követted a Krisztust, és cselekedettel ta­nítottál minket, hogy megvessük a múlandó testet; és gondozzuk halhatatlan lelkünket. Ezért szentéletű Mária, angyalokkal egyűtt örvendezik a Te lelked.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Aki miérettünk a Szűztől születtél, és keresztrefeszítést szenvedtél, óh Jóságos, ki a halált haláloddal leigáztad, és mint Isten megmutattad a feltámadást, meg ne vesd a kezed alkotásait; mutasd meg emberszeretetedet, óh Irgalmas; fogadd a Szülődnek Isten Szülőjének érettünk való közbenjárását, és üdvözítsd, Üdvözítőnk, keservesen bánkódó népedet.

 

(Virrasztó istentisztelet vagy litia esetén:)

 

Istennek Szűz Szülője örvendezz . . . 3-szor.

 

VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET

 

Isten az Úr” után:

 

a feltámadási tropárion a soros hang szerint (2-szer), majd

 

Dicsőség . . . 8. h.: Tebenned, óh anyánk . . . (L.: az esti istentisztelet végén.) Most és mindenkor . . .

Aki miérettünk a Szűztől születtél . . . (L.: ugyanott.) Folytatás a soros hang szerint.

 

Polyeleosz elmarad.

 

Evangélium: a soros feltámadási..

 

50. zsoltár után:

 

Dicsőség… A bűnbánat kapuját… Most és mindenkor… Az üdv ősség ösvényeit… Irgalmazz nékem, Isten… Meggondolva az általam elkövetett…

 

K á n o n : a feltámadási a soros hang szerint, és Szentéletű Egyiptomi Máriának. (Az utóbbit lásd: az Áltatános Mineában.)