Nagyböjt 1. hetének istentiszteletei

Nagyböjt 1. vasárnapja. Az Ortodoxia vasárnapja

 

SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET

1. zsoltári kathizma végig

„Uram,Tehozzád kiáltottam” után:
Oktoichosz sztichirái a soros hang szerint,

majd Triódion sztichirái 6. hang:

Téged, a Felfoghatatlant, ki a hajnalcsillag előtt, kezdet nélkül felragyogott, Szülőatyád anyagtalan és testetlen Lényéből, a Te Lelked által megihletett próféták úgy hirdettek előre Urunk, hogy Gyermekké leszel, megtestesülve a Férjezetlen Szűztől, emberekkel érintkezel, s a földiek számára láthatóvá leszel. Ezért mint Kegyelmes, méltasd megvilágosításodra mindazokat, akit magasztalják a Te kifejezhetetlen, tisztaságos feltámadásodat.

Igéikkel hirdettek és tetteikkel tiszteltek Téged, az istenes szózatú próféták, és elnyerték az örök életet; mert nem tűrve a teremtmények imádását, a Te imádásod mellett óh Alkotó Uralkodó, az egész világot az Evangélium felé fordították, és szenvedésedhez hasonultak, melyet előre hirdettek. Azok esedezései által méltass minket arra, hogy a megtartóztatás kűzdőterén feddhetetlenül át­jussunk, óh egyedülvaló Nagyirgalmú.

Ki isteni természeted szerint leírhatatlan vagy, óh Uralkodó, napjainkban testet öltvén leírhatóvá lettél; mert a test felvételével elvállaltad annak minden tulajdonságát. Ezért arcodnak képmását ábrázolva, Tereád vonatkoztatva csókoljuk azt, a Te szeretetedhez fölemelkedve, és a gyógyulás kegyelmét merítjük belőle, követve az apostolok istenes hagyományait.

Visszanyerte Krisztusnak Egyháza a legdrágább ékességét, a Megváltó Krisztus és az Istenanyja, és a szentek tisztaságos és szent képeinek örvendetes visszallítását. Ujjong ezért és tündököl ke­gyelemben, s az eretnek sokaságot elűzve kiveti, és örvendve dicsőti az emberszerető Istent, ki érette eltűrte az önként vál­lalt szenvedéseket.

Dicsőség . . . 2. hang:

Feltündöklött az igazság kegyelme; amik egykor árnyéksze­rűen kirajzolódtak, most világosan beteljesedtek; mert íme az Egy­ház felölti Krisztus testi képmását, mint világfeletti ékességet, a jelenés sátorának előképét ábrázolva, s az ortodox hitet meg­tartva: hogy akit tisztelünk, Annak képmását őrizve el ne téve­lyedjünk. Öltözzenek szégyenbe, akik nem így hisznek; nekünk pedig dicsőségünk a Megtestesült képmása, melyet istenfélően tisztelünk, de nem istenítünk. Csókkal illetve azt, így kiáltsunk hivők: Isten, üdvözítsd a Te népedet, s áldd meg a Te örökségedet.

Most és mindenkor . . . a soros hang megfelelő theotokionja.

Prokimen: a szombat esti.

Előverses sztichirák:

az Oktoichoszból a soros hang szerint, majd

Dicsőség . . . 2. hang:

Akik a hitetlenségből az istenfélelemre jutottunk, és a tudás fényével megvilágosodtunk, zsoltárosan tapsoljunk a kezeinkkel, háládatos dicsérőéneket zengve az Istennek. Tisztelettel hódoljunk a Krisztus és a Tisztaságos és a szentek, falakra s táblákra és szent edényekre vésett képei előtt, elvetve a tévhitűeknek gonosz vall­ását; mert a szentkép tisztelete, amiként Szent Vazul mondja, annak eredetijéhez száll tovább: Kérünk Téged Krisztus Istenünk, a Te tisztaságos Anyádnak s minden szenteknek közbenjárásaira, ajándékozd nekünk a nagy irgalmat.

Most s mindenkor . . . (Theotokion:)

Minő újszerű csodája minden hajdani csodáknak! Mert ki­csoda ismert anyát, aki férfi nélkül szült volna, s ölében hor­dozta Azt, ki az egész teremtést átfogja? Aki megszületett, Isten­nek akaratból való. Kit csecsemőként karjaidban tartottál, óh Tisztaságos, és kihez anyai bizodalmat nyertél, ne szűnjél meg esedezni Hozzá tisztelőidért, hogy szánja meg és dvözítse a mi lelkünket.

Tropárion:

a feltámadási a soros hang szerint, majd

Dicsőség. . . 2. hang:

Legtisztább képed előtt hódolunk, Jóságos, vétkeink bocsána­tát kérve, Krisztus Isten; mert önként jónak láttad testileg fel­menni a keresztre, hogy megszabadítsd az ellenség rabságából azo­kat, akiket alkottál. Ezért hálával kiáltjuk Hozzád: örömmel töltöttél el mindeneket Üdvözítőnk, aki eljöttél, hogy üdvözítsd a világot.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Mind értelem fölött vannak; mind fölöttébb dicsőségesek a Te titkaid, Istennek Szülője; tisztasággal megpecsételt, és szüzességben megőrzött, hamisítatlan Anyává lettél, megszülvén az igaz Istent. Hozzá esedezz, hogy üdvözüljön a mi lelkünk.

(Virrasztó istentisztelet vagy litia esetén:)

Istennek Szűz Szülője örvendezz. . .  2-szer (Lásd a Horologionban.)

Legtisztább képed előtt hódolunk. . . 1-szer (Lásd fentebb.)

VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET

“Isten az Úr” után:

a feltámadási tropárion a soros hang szerint (2-szer), majd

Dicsőség. . . 2. hang:

Legtisztább képed előtt hódolunk. . . (Lásd az esti istentisztelet végén.)

Most és mindenkor. . . (Theotokion:)

Mind értelem fölött vannak. . . (Lásd: ugyanott.)

Folytatás a soros hang szerint.

Polyeleosz elmarad.

Evangélium: a soros feltámadási.

50. zsoltár után:

Dicsőség…
A bűnbánat kapuját…
Most s mindenkor…
Az üdvösség ösvényeit…
Irgalmazz nékem, Isten…
Meggondolva az általam elkövetett… (Lásd: a Horologionban.)

Kánon : a feltámadási a soros hang szerint.

Katavasziák 4. hang:

1. ódához
“A tenger vöröslő árján, száraz lábbal áthaladván a régi Iz­ráel, Mózes keresztformára emelt karjaival, legyőzte a pusztában Amálek hatalmát.”

3. ódához
Örvendezik Benned, Krisztus, a Te Egyházad, így kiáltva: Te vagy, Uram, az én erősségem, menedékem és szilárdságom.”

Kathizma 1. hang:

A Te isteni formádat képben ábrázolva, Krisztus, világosan kikiáltjuk a Te születésedet, mondhatatlan csodáidat, és önkén­tes keresztrefeszítésedet. Ezért a démonok félelmükben elűzetnek, és a tévhitűek leverten zokognak, mint azoknak részestársai.

Dicsőség. . .

Prófétáknak alakjait, apostolok képmásait, szent vértanúk és minden szentek képeit, és ábrázolásait szentül ékesíti, és az eszmei Vőlegénynek és a Menyasszonynak szépségben, ékeskedik a Mennyei Sion anya.

Most és mindenkor. . . (Theotokion:)

Akik a Te képmásodat szeretettel tisztelik, óh Tisztaságos, és Téged Isten igaz Anyjának egyetértően hirdetnek, és hűségesen hódolnak Néked, légy azoknak őrizője s hatalmas oltalma, mes­szire elűzve tőlük minden nehézséget, mint ki mindent megtehetsz.

4. ódához
“Látván az Egyház a keresztre emelkedni Téged, az Igazság Napját, megállt a maga rendje szerint, méltán így kiáltva: Dicső­ség a Te hatalmadnak, Uram.”

5. ódához
“Te Uram világosságul jöttél a világra, szent világosságul, amely visszahozza a tudatlanság sötétjéből azokat, akik hittel ma­gasztalnak Téged.”

6. ódához
“Áldozatot mutatok be Néked – kiáltja Hozzád Urunk, a di­cséret hangján, a démonok szennyétől megtisztított Egyház, az oldaladból könyörületesen kiömlött véreddel.”

Kondákion 2. hang:

Az Atyának leírhatatlan Igéje, Tőled Isten Szülőjétől megtes­tesülve leíratott, és a beszennyezett képet régi alakjába visszaál­lítva, az isteni szépséggel egyesítette. Vallomást téve az üdvözülés­ről, cselekedetben és szóban ábrázoljuk azt.

Ikosz:

A Gondviselsnek ezt a titkt az isteni ihletettsg prftk egykor neknk, az idk vgezethez eljutottaknak, elre hirdettk, rszeslvn annak megvilgostsban. Ebbl nyerve az isteni ismeretet, egy r1r Istent ismernk, kit hrom tulajdonsgban dicstnk, s egyedl 6t imdva, l­vn egy hitnk s egy keresztsgnk, Krisztusba ltzkdtnk. Vallomst tve az dvzlsrl, cselekedetben s szban brzoljuk azt.

7. ódához
“Ábrahámnak gyermekei a perzsa tzes kemencben, az isten­flelem szenvedlytl, nem pedig a lngtl perzseldve, gy kil­tottak: ldott vagy a Te dicssged templomban, Urunk.”

8. ódához
“Karjait kitrva a barlangban Dniel, lezrta az oroszlnok ttong szjt, az istenfl ifjak pedig, ernnyel felvrtezve, el­oltottk a tz erejt, gy kiltva: ldjtok az Urat az rnak min­den mvei.”

9. ódához
“Mint kézzel nem fejtett szikla, Belőled óh Szűz, az érintet­len hegyből, sarokkővé fejtetett ki Krisztus, egybeillesztve a k­lnll termszeteket, amirt is rvendezve, Istennek Szlje, T­ged magasztalunk.”

Exaposztilárion:
a soros feltámadási, majd

Dicsőség. . .

Ujjongjatok, tapsoljatok, vigadva gy daloljatok: Mily csod­latosak s klnsek a Te mveid, Krisztus! s ki tudn elbeszlni a Te hatalmadat dvzt, aki a mi egyetrtsnket s sszhan­gunkat egy Egyhzban egyestetted.

Most s mindenkor . . . (Theotokion:)

Kimerltek mr a gonosz eretneksg fegyverei, s emlkezete is zajosan kipusztult; mert a templomodat, h Tisztasgos; ill mdon, a tiszteletremlt szentkpek kegyelmtl kesen szem­llve, rmmel telnk el mindannyian.

Dicsreti sztichirk:
az Oktoichoszbl a soros hang szerint, majd

Tridion sztichiri 4. h.:

Benned rvendezik most az Egyhz, h Emberszeret, mint az Vlegnyben s Alkotjban, aki t Istenhez mlt akaratod­dal, megmentetted a blvnyok hamissgtl, s drga vreddel magadhoz illesztetted. Ujjongn fogadva a szentkpek helyrell­tst, rvendezve dicsr Tged, s dicst hsgesen.

(Elvers:) Kelj fel, n Uram Istenem, emelkedjk fel a Te karod, s ne feledkezzl meg szegnyeidrl vgkpen.

Testednek kpmst helyrelltva, h Urunk, odaadn cs­koljuk azt; nyilvntva a Te gondviselsed nagy titkt; mert nem ltszat szerint jelentl meg nknk, h Emberszeret, amint M­nesz istentelen kveti mondottk, hanem valsgban s a test termszetben, ezltal vezetve minket, az Irntad val szeretetre s odaadsra.

(Elvers:) Vallomst teszek Rlad, Uram, teljes szvembl; elbeszlem minden csodlatos dolgaidat.

rmmel s vigassggal teljes nap vir radt ma renk; mert a legigazabb hitttelek fnyessg felragyog, s tndkl Krisztus­nak Egyhza, a szentkpek helyreltstl kesen, s a kpmsok ragyogstl; s Isten megjutalmazza a hivk egyetrtst.

Dicssg . . . 6. h.:

Mzes a megtartztats idejn vette a trvnyt, s a npet megtrtette; s Ills is bjtlvn zrta el az egeket; brahm h­rom gyermeke pedig, bjt ltal gyzte le a trvnytipr zsarno­kot. Ugyangy minket is mltass dvzt, hogy eljussunk a bjt tjn a feltmadsig, akik gy kiltunk: Szent Isten, Szent Hatal­mas, Szent Halhatatlan, irgalmazz neknk.

Most s mindenkor . . . (Theotokion:)

Flttbb ldott vagy, Isten Szz Szlje . . . (L.: a Horolo­gionban.)

Folytatás és befejezés a szokott vasárnapi

SZENT LITURGIA

Nagy Szt. Vazul Liturgiája.

Tropárionok:

a feltámadási a soros hang szerint, majd
ünnepi tropárion 2. hang:

Legtisztább képed előtt hódolunk. . . (Lásd: fentebb)

Dicsőség. . . most és mindenkor. . .

Ünnepi kondákion 2. hang: Az Atyának leírhatatlan Igéje… (Lásd: fentebb)

Apostoli prokimen 4. hang:

Áldott vagy Urunk, atyáinknak Istene, és dicséretes és dicsőített a Te neved mindörökké.
Mert igazságos vagy mindenekben, amiket velünk cselekedtél.

Apostol: Zsid 11,24-26. 32-12. 2
Evangélium: Jn 1,43-51

Kinonikon:

Dicsérjétek az Urat a mennyekből, dicsérjétek őt a magasságban. Alliluia.
Örvendezzetek igazak az Úrban; igazakhoz illő a dicséret. Alliluia.