HÚSVÉT VASÁRNAP
HAJNALI ISTENTISZTELET
Typikon: A szertartást néhány perccel éjjfél előtt kezdjük, hogy az Evangélium felolvasása pontosan éjfélkor fejeződjék be.
P: (az Oltárban)
(6. h.:) A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítő . . . (3-szor.)
K ö r m e n e t.
K: (egész körmenet alatt)
Tropárion 6. h.:
A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyekben; méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged.
(A templom bejárata előtt.)
P: És hogy méltók legyünk a Szent Evangélium meghallgatására, a mi Urunkat Istenünket kérjük.
K: Uram irgalmazz. (3-szor.)
P: Bölcseség! Felállva hallgassuk a Szent Evangéliumot! Békeség mindnyájatoknak.
K: És a te lelkednek.
P: Felolvasás Márk Szent Evangéliumából.
K: Dicsőség Néked, Uram, dicsőség Néked.
P: felolvassa az Evangéliumot (Mk 16,1-8;)
K: Dicsőség Néked, Uram, dicsőség Néked.
P: Dicsőség a Szent, Egylényegű, Életetadó és Oszthatatlan Háromságnak mindig, most és mindenkor és mindőrökön örökké.
K: Amin.
P: énekli a húsvéti tropáriont. (3-szor.)
K: Tropárion 5. h.:
Krisztus feltámadt halottaiból halállal elti orván a halált és a sírban lévőknek, életet ajándékozván. (3-szor.)
P: Támadjon fel az Isten . . .
K: Krisztus feltámadt halottaiból . . .
P: Amiként szertefoszlik a füst . . .
K: Krisztus feltámadt halottaiból . . .
P: Úgy vesszenek el a bűnösök . . .
K: Krisztus feltámadt halottaiból . . .
P: Ez a nap, amelyet alkotott az Úr . . .
K: Krisztus feltámadt halottaiból . . .
P: Dicsőség . . .
K: Krisztus feltámadt halottaiból . . .
P: Most és mindenkor . .
K: Krisztus feltámadt halottaiból . . .
P: Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált,
K: És a sírban lévőknek életet ajándékozván.
(A templomba való bemenet közben ismételjük a húsvéti tropáriont
egészen addig, amíg a papság és a nép el nem foglalja a maga helyét)
Békeséges ekténia.
Kánon 1. h.:
Ismétlődő vers: Krisztus feltámadt halottaiból. (Minden óda alatt kis tömjénezés.)
1. óda.
Irmosz: „Feltámadás napja van, örvendezzünk népek! Húsvét van, az Úrnak Húsvétja! Mert a halálból az életbe, és a földről az égbe, vezetett át Krisztus Isten minket, kik győzedelmi éneket énekelünk.”
Tisztítsuk meg érzékeinket, és lássuk meg Krisztust, aki a feltámadás elérhetetlen fényében tündököl, és halljuk meg Őt, amint derűsen „Örvendezzetek!” mondja nékünk, kik győzedelmi éneket énekelünk.
A mennyek méltóképen örvendezzenek, a föld pedig vigadjon, ünnepeljen az egész látható és láthatatlan világ, mert feltámadt Krisztus, az örökkévaló örvendezés.
Katavaszia: „Feltámadás napja van…”
(1. h.:) Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a. halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván. (3-szor.)
Kis ekténia.
3. óda
Irmosz: „Jertek új italt igyunk, ne a terméketlen kőből elővarázsoltat, hanem az enyészhetetlenség forrását, amely Krisztus sírjából fakad, akiben megerősíttetünk.”
Most minden megtelt világossággal: az ég és a föld és az alvilág; ünnepelje hát az egész teremtés, a Krisztus feltámadását, amelyben megerősíttetett.
Tegnap Veled együtt eltemetkeztem óh Krisztus, ma Veled a Feltámadottal együtt feltámadok; keresztrefeszíttettem Veled tegnap, Temagad dicsőíts meg engem is, Üdvözítő, a Te Országodban.
Katavaszia: „Jertek új italt igyunk . . .” (1. h.:) Krisztus feltámadt halottaiból . . . (3-szor.)
Kis ekténia.
Ypakoi 4. h.:
Megelőzvén a hajnalt a Máriát körülvevő asszonyok, s a kősziklát a sírboltról elhengerítve találván, ezt hallották az angyaltól: Miért keresitek a halottak között mint embert Azt, aki az örök Világosságban van? Lássátok az Ő halotti vásznait; fussatok és hirdessétek a világnak, hogy feltámadott az Úr, megölvén a halált, mert Istennek Fia Ő, ki üdvözíti az emberek nemzetségét.
4. óda
Irmosz: „Az isteni vártán, az istenhirdető Habakum álljon velünk, és mutassa meg a fénythozó angyalt, aki lángolóan hirdeti: A mai nap üdvösséget hoz a világnak, mert feltámadt Krisztus; mint Mindenható.”
Fiúgyermeknek neveztetett Krisztus, mert megnyitotta a szűzi méhet; mint halandó Báránynak szólíttatott; Feddhetetlennek pedig mint mentes a szennyfolttól, a mi Húsvétunk; és mint igaz Isten, Tökéletesnek mondatott.
Mint az esztendős bárány, áldoztatott fel önként mindnyájunkért, .a mi áldott ékes koszorúnk, a megtisztító Húsvét; és a sírból tüstént felragyogott nékünk, az igazság szépséges Napvilága.
Az istenős Dávid, az árnyékszerű frigyszekrény előtt, ujjongva ugrándozott; mi pedig mint Istennek szent népe, látja a jelképek eredményét, istenesen örvendezzünk, mert feltámadt Krisztus, mint Mindenható.
Katavaszia: „Az isteni vártán . . .” (1. h.:) Krisztus feltámadt halottaiból . . . (3-szor.)
Kis ekténia.
5. óda
Irmosz: „Kora hajnalban hajnalodjunk, és illóolaj helyett dicsérőéneket, ajánljunk fel az Úrnak, és lássuk meg Krisztust, az igazságosság Napját, ki életet fakászt mindeneknek.”
Mérhetetlen könyörületedet látván, az alvilág megkötözött rabjai, a Világosság felé közeledtek Krisztus, örvendezve és ünnepelve, az örökkévaló Húsvétot.
Fáklyával járuljunk, a sírból kilépő Krisztus elé; mint Vőlegényt fogadjuk, s az ünneplő seregekkel együtt ünnepeljük, Istennek üdvözítő Húsvétját.
Katavaszia: „Kora hajnalban hajnalodjunk . : .” (1. h.:) Krisztus feltámadt halottaiból . . . (3-szor.)
Kis ekténia.
6. óda
Irmosz: “Leszállottál a földnek legalsó részébe óh Krisztus, és összezúztad az örökös korlátokat, amelyek elzárták az ott szenvedőket, s harmadnapra mint Jónás a cetből, feltámadtál a sírból.”
A pecséteket sértetlenül hagyva, feltámadtál a sírból óh Krisztus, aki a Szűz zárját, születéseddel meg nem bontottad, és megnyitottad nekünk a Paradicsom kapuit.
Üdvözítőm, éltető és áldozhatatlan Áldozat, aki mint Isten, önként mutattad be áldozatul, magadat az Atyának, Ádámot is épségben feltámasztottad, midőn feltámadtál a sírból.
Katavaszia: „Leszállottál a földnek legalsó részébe… (1. h.:) Krisztus feltámadt halottaiból… (3-szor.)
Kis ekténia.
Kondákion 8. h.:
Bár leszálltál a srba óh Halhatatlan, megtörted a pokol hatalmát, és feltámadtál mint győzedelmes, Krisztus Isten, mondván a kenethozó asszonyoknak: Örvendjetek! és apostolaidnak békeséget ajándékozván, az elesetteknek pedig megadván a feltámadást.
Ikosz:
Keresve a napvilág előtt való Napvilágot, aki egykor a sírban nyugodott, hajnal felé jöttek mintegy nappal a kenetvivő asszonyok, s így kiáltottak egymáshoz: Jertek kedveseim, kenjük meg illóolajjal az életetadó s eltemetett Testet, amely feltámasztja az elbukott és sírban fekvő Ádámot. Menjünk, siessünk, miként ama bölcsek; hódoljunk és vigyük ajándékként a keneteket Annak, aki most nem pólyákba, hanem gyolcsba van csavarva; és sírjunk és így kiáltsunk: Kelj fel óh Uralkodó, ki az elesetteknek megadod a feltámadást.
Látván Krisztus feltámadását, hódoljunk szent Urunk Jézus előtt, aki egyedül bűn nélkül való. Kereszted előtt hódolunk, Krisztus, és a Te szent feltámadásodat magasztaljuk és dicsőítjük. Mert Te vagy a mi Istenünk, és Rajtad kívül mást nem ismerünk; a Te nevedet szólítjuk. Jertek minden hivők, hódoljunk Krisztus szent feltámadásának, mert íme, a kereszt által öröm szállt az egész világra. Mindenkor áldva az Urat, dicsőítjük az Ő feltámadását; mert eltűrve érettünk a keresztet, halállal megtörte a halált: (3-szor.)
Idiomelon 6. h.:
Feltámadván Jézus a sírból, miként megjövendölte, megadta nekünk az örök életet, és a nagy irgalmat. (3-szor.)
7. óda
Irmosz: „Ki az ifjakat a tüzes kemencéből kiszabadította, Emberré lett s mint halandó szenved, és szenvedés által a halandót, az enyészetlenség ékességébe öltözteti, atyáinknak egyedül áldott és fölöttébb dicsőséges Istene.”
Az istenes asszonyok, kenetekkel Utánad futottak, és miután könnyek között mint halottat kerestek, örvendezve borultak le Előtted, mint Élő Isten előtt, és a titokzatos Húsvétot óh Kriszus, hírül vitték a Te tanítványaidnak.
A halálnak ünnepeljük halálát, a pokolnak lerontását, és az új örök élet kezdetét; és ujjongva magasztaljuk ennek Okozóját, atyáinknak egyedül áldott és fölöttébb dicsőséges Istenét.
Valóban mily szent és ünnepélyes, ez az üdvösséges és fénytsugárzó éjszaka, mely előhírnöke a feltámadás tündöklő napjának, amelyen az időtelen Világosság, a sírból testileg, mindeneknek felragyogott.
Katavaszia: „Ki az ifjakat a tüzes kemencéből…” (1 . h.:) Krisztus feltámadt halottaiból… (3-szor.)
Kis ekténia.
8. óda
Irmosz: „Ez a kiválasztott és szent nap, a hétnek első napja; a királynő és úrnő, az ünnepek ünnepe, és ünnepélyek ünnepélye; melyben áldjuk Krisztust mindörökké.”
Jertek részesüljünk a szöllő új terméséből, az isteni örömből, a feltámadás gyönyörű napján, és Krisztusnak Országából, dicsőítve őt mint Istent mindörökké.
Emeld körbe szemeidet Sion, és láss; mert íme mint a csillagok, isteni ragyogással jöttek el gyermekeid, napnyugatról és északról és a tenger felől, áldva benned Krisztust mindörökké.
Mindenható Atya és Ige és Lélek, három tulajdonságban egyesült Természet, mely lényegfeletti és fölöttébb isteni vagy, Benned keresztelkedtünk meg, és Téged áldunk mindőrökön örökké.
(Vers:) Dicsérjük, áldjuk és imádjuk az Urat, énekelve és magasztalva Őt mindörökké.
Katavaszia: „Ez a kiválasztott és szent nap . . .” (1. h.:) Krisztus feltámadt halottaiból . . . (3-szor.)
Kis ekténia
9. óda
Ismétlődő vers elmarad, helyette az alábbiak.
(Elővers:) Magasztalja én lelkem a sírból harmadnapra feltámadott, életetadó Krisztust.
Irmosz: „Tündökölj, tündökölj, Új Jeruzsálem; mert az Úr dicsősége felvirradt fölötted! Vigadj most és örvendezz Sion, te pedig Istennek tiszta Szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában.”
(Elővers:) Krisztus az Új Húsvét, az élve bemutatott Áldozat, Istennek Fia, aki elveszi a világ bűnét.
Óh isteni, óh kedves, óh legédesebb beszéded! Mert hamistalanul megígérted Krisztus, hogy velünk leszel a világ végezetéig. Ezt a horgonyát a reménységnek tartva, mi hivők örvendezünk.
(Elővers:) Magasztalja én lelkem a háromtulajdonságú és oszthatatlan Istenség hatalmát.
Óh nagy és szentséges Pászka, Krisztus! Őh Bölcseség és Isten Igéje és Hatalom! Add nekünk, hogy mindjobban részesüljünk Benned, a Te Országod alkony nélkül való napján.
(Elővers:) Az angyal így kiáltott a Kegyelembefogadotthoz: Tiszta Szűz örvendezz, és újból mondom: örvendezz! Mert a Te Fiad harmadnapra feltámadt a sírból.
Katavaszia: ;,Tündökölj, tündökölj . . .” (1. h.:) Krisztus felt��madt halottaiból . . . (3-szor.)
Kis ekténia.
Exaposztilárion 2. h.:
Testileg elszunnyadván mint a halandók, Urunk és Királyunk, harmadnapra feltámadtál, fölemelve az enyészetből Ádámot, és megsemmisítve a halált, óh enyészhetetlenség Húsvétja, világ Üdvössége. (3-szor.)
Dicséreti sztichirák:
Minden lehellet dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat a menynyekből, dicsérjétek Őt a magasságban. Téged illet a dicséret, óh Isten.
Dicsérjétek Őt minden Ő angyalai, dicsérjétek Őt minden seregei. Téged illet a dicséret, óh Isten.
Oktoichosz sztichirái 1. h.:
(Vers:) Dicsérjétek Őt az Ő hatalmas cselekedeteiért, dicsérjétek Őt az Ő nagyságának sokasága szerint.
Magasztaljuk a megváltó szenvedéseidet Krisztus, és dicsőítjük feltámadásodat.
(Vers:) Dicsérjétek Őt a harsona szavával, dicsérjétek Őt hárfával és citerával.
Aki a keresztet elszenvedted, és a halált megszüntetted, és halottaidból feltámadtál, tedd békéssé életünket Urunk, mint egyedül Mindenható.
(Vers:) Dicsérjétek Őt dobbal és körtánccal, dicsérjétek Őt hegedűvel és fuvolával.
Ki az alvilágot leigáztad, s az embert feltámasztottad, a feltámadásod által Krisztus, méltass minket arra, hogy tiszta szívvel dicsérjünk és dicsőítsünk Téged.
(Vers:) Dicsérjétek Őt zengő cimbalmokkal, dicsérjétek Őt ujjongó cimbalmokkal. Minden lekellet dicsérje az Urat!
Isteni leereszkedésedet dicsérve, magasztalunk Téged Krisztus. A Szűztől születtél, s nem váltál el az Atyától; mint Ember szenvedtél, és önként vállaltad a keresztet; feltámadtál a sírboltból, mint palotából kilépve, hogy üdvözítsd a világot. Urunk, dicsőség Néked.
Folytatva, a húsvéti sztichirák 5. h.:
(Vers:) Támadjon fel az Isten, és szóródjanak szét az Ő ellenségei, és meneküljenek az Ő színe elől, akik gyűlölik Őt.
Szent Húsvét virradt ma reánk, új, szent Húsvét, titokzatos Húsvét, legtiszteltebb Húsvét! Húsvét: Krisztus a Megváltó. Szeplőtelen Húsvét, nagy Húsvét, a hivők Húsvétja. Húsvét, amely megnyitotta nékünk a Paradicsom kapuit; Húsvét, amely minden hivőket megszentel.
(Vers:) Amiként szertefoszlik a füst, úgy oszoljanak széjjel; amiképen elolvad a viasz a tűz közelségétől.
Jertek a látványtól, örömet hirdető asszonyok, és mondjátok a Sionnak: Fogadd tőlünk az örömhírt Krisztus feltámadásáról. Gyönyörködj, ujjongj és örvendezz Jeruzsálem, látva Krisztus Királyt, aki mint Vőlegény lép ki a sírboltból.
(Vers:) Úgy vesszenek el a bűnösök az Isten színe elől, és az igazak örvendezzenek.
A kenethozó asszonyok kora hajnalban, az Életetadó sírjához közeledve, angyalt találtak ott a sírkövön ülve, aki megszólítván őket, így beszélt hozzájuk: Mit keresitek az Élőt a halottak között? Miért siratjátok az Enyészhetetlent, mintha az enyészetben volna? Elmenvén vigyétek a hírt az Ő tanítványainak.
(Vers:) Ez a nap, amelyet alkotott az Úr; vigadjunk és örvendezzünk benne.
Gyönyörűséges Húsvét! Húsvét, az Úrnak Húsvétja! Legtiszteltebb Húsvét virradt reánk! Örömmel öleljük meg egymást! Húsvét, a bánat megváltása! Mert a mai napon Krisztus, feltámadván a sírból, örömmel töltötte el az asszonyokat, mondván: Vigyétek a hírt az apostoloknak.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Feltámadás napja van, örvendezzünk az ünnepélynek, és öleljük meg egymást! Szóljunk: „Testvérek!” azokhoz is, akik gyűlölnek minket; bocsássunk meg mindent a feltámadásért, és így kiáltsunk: Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek, életet ajándékozván.
Tropárion 5. h.:
Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek, életet ajándékozván. (3-szor.)
(A dicséreti sztichirák és a tropárion éneklése alatt megy végbe az Evangélium csókolása és a húsvéti békecsók.)
P: felolvassa Aranyszájú Szt. János húsvéti hittanító beszédét.
Szent atyánk, Aranyszájú János, Konstantinápoly érsekének hittanító beszéde Krisztus Istenünk dicsőséges és üdvösséges feltámadásának szent és fénythozó napján.
Aki jámbor és istenszerető, élvezze ezt a szép és derüs ünnepséget.
Aki hálás szolga, örvendezve lépjen be az ő Urának örömébe.
Aki a böjtölésben megfáradt, élvezze most a jutalmát.
Aki az első órától munkálkodott, nyerje el ma igazságos bérét.
Aki a harmadik után jött, hálásan ünnepeljen.
Aki a hatodik után érkezett, egyáltalán ne kételkedjék, mert semmiben sem károsodik meg.
Aki a kilencedik óráig késlekedett, jöjjön, egyáltalán ne habozzék.
Aki csak a tizenegyedikben érkezett, az se féljen késlekedése miatt; mert bőkezű az Úr: az utolsót éppúgy fogadja, mint az elsot, a tizenegyedik órában érkezettet éppúgy megpihenteti, mint azt, aki az elsőtől fogva dolgozott; a későbbit is kegyelmébe fogadja és az elsőt is megbecsüli; annak is ad, ezt is megajándékozza; a cselekedeteit is elfogadja és a szándékát is üdvözli, a munkáját is megbecsüli és az elhatározását is megdicséri.
Lépjetek hát be mindannyian a mi Urunk örömébe; elsők és másodikok, élvezzétek jutalmatokat.
Gazdagok és szegények, együtt ujjongjatok.
Mértékletesek és könnyelműek, tiszteljétek ezt a napot.
Akik böjtöltetek és akik nem böjtöltetek, vigadjatok ma.
Tele az asztal, tobzódjatok valamennyien.
Sok a borjú, senki se távozzék éhesen.
Mindannyian élvezzétek a hit lakomáját.
Mindannyian élvezzétek a jóság bőségét.
Senki se siránkozzék szegénysége miatt, hiszen megjelent a közösség országa.
Senki se bánkódjék vétkezései miatt, hiszen bűnbocsánat kelt ki a sírból.
Senki se féljen a haláltól, hiszen megszabadított minket tőle az Üdvözítő halála.
Eltörölte azt, amikor alávetette neki magát.
Leigázta az alvilágot Az, aki alászállt az alvilágba.
Megkeserítette azt, amikor megízleltette vele az Ő testét.
És ezt látván előre Ézsaiás, így kiáltott fel: Az alvilág – úgymond – megkeserült, amikor ott lenn találkozott Veled.
Megkeserült és megrontatott.
Megkeserült és megcsúfoltatott.
Megkeserült és megöletett.
Megkeserült és megsemmisült.
Megkeserült és megbilincseltetett.
Testet ragadott meg és Istent talált.
Földet ragadott meg és a mennyel került szembe.
Olyat ragadott meg, amit látott, és oda hullott alá, ahonnan nem látott.
Óh halál, hol van a te fulánkod?
Alvilág, hol van a te győzelmed?
Feltámadott Krisztus, és lehullottak a démonok.
Feltámadt Krisztus, és örvendeznek az angyalok.
Feltámadt Krisztus, és senki halott nincs a sírban.
Mert feltámadván Krisztus a halottaiból, első zsengévé lett az elhunytak közül.
Övé a dicsőség és a hatalom mindörökön örökké. Ámin.
A beszéd befejezése után, a szent tropárionja következik:
Tropárion 8. h.:
Szájadnak kegyelme mint tündöklő fáklya ragyogta be a világmindenséget; elhintette a világban az önzetlenség kincseit, megmutatta nekünk az alázatosság fennköltségét. Aranyszájú János atyánk, aki igéddel neveltél, járj közre Krisztusnál, az Igénél és Istennél, hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Állhatatos és kérő ekténia.
P: Békeség mindnyájatoknak.
K: És a te lelkednek.
P: Fejünket hajtsuk meg az Úrnak. (Csöndes ima.)
K: Néked Uram.
P: Mert Te irgalmazhatsz nekünk . . .
K: Ámin.
P: Bölcseség!
K: Adj áldást.
P: Áldott legyen Krisztus . . .
K: Amin. Erősítsd meg, Isten a szent orthodox hitet és az orthodox keresztényeket mindörökké.
P: (énekelve, 5. h.:)
Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált.
K: (folytatva)
És a sírban lévőknek, életet ajándékozván.
P: elbocsátást mond, majd felkiált: Krisztus feltámadt! (3-szor.)
Nép: (mindannyiszor) Valóban feltámadt!
K: És nekünk örök életet ajándékozott. Hódoljunk az Ő harmadnapi feltámadásának.
T y p i k o n: Az Oltár mindhárom ajtaja a húsvét hajnali istentisztelettől nyitva marad az egész Fényes Héten, egészen a Tamás vasárnapját megelőző szombat esti istentiszteletig.