KENETVIVŐK VASÁRNAPJA (HÚSVETTÓL 3. VASÁRNAP)
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után
Oktoichosz 7 sztichirája 2. hang. A Pendikosztárion sztichirái 2. hang:
A kenetvivő asszonyok kora hajnalban illóolajat véve, az Úr sírjához érkeztek, és olyat találván, amit nem reméltek, félelemmel töprengtek a sírkő elmozdulásán, és egymáshoz így szólottak: Hol vannak a sírbolt pecsétjei? Hol van Pilátus őrsége és szigorú biztonsága? Lett pedig a hírhozójuk a tudatlan asszonyoknak a tündöklő angyal, aki így szólott hozzájuk: Miért keresitek sírással az Élőt, s a halandók nemzetségének Éltetőjét? Feltámadt a halottakból Krisztus Istenünk mint Mindenható, megadva nekünk mindannyiunknak, az enyészetlenséget és az életet, a megvilágosodást és a nagy irgalmat.
Miért oldjátok könnyekkel a keneteket, asszonytanítványok? A sírkő elgördíttetett, a sírbolt kiürült; lássátok az enyészetet, melyet eltiport az Élet, és a pecséteket, melyek világosan tanúskodnak, és az engedetlenek mélyen alvó őreit. A halandók Isten teste által megszabadultak, az alvilág kesereg. Fussatok örömmel, és mondjátok az apostoloknak: A halált megölő Krisztus, a holtak Elsőszülötte, előttetek megy Galileába.
A kenetvivő asszonyok kora hajnalban fölkelvén, és sírodhoz sietséggel érkezvén, kerestek Téged óh Krisztus, hogy megkenjék tisztaságos testedet; és az angyal szavaitól felbuzdulva, örvendetes jeleket vittek hírül az apostoloknak: hogy feltámadt üdvösségünk Fejedelme, leigázva a halált, és ajándékozva a világnak az örök életet és a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . 6. hang
A kenetvivő asszonyok a Te sírodhoz érkeztek, és a sírbolt pecsétjeit látták, de nem lelték tisztaságos testedet, és ezért zokogva és sietve jöttek, mondván: Ki lopta el a mi Reménységünket? Ki vitte el a mezítelen és myrhával megkent Halottat, Anyjának egyedüli vigaszát? Óh hogyan ölhették meg a holtak Felélesztőjét? Hogyan temethették el az alvilág Leigázóját? Támadj fel hát önerődből harmadnapra, amint mondtad Üdvözítő. üdvözítve a mi lelkünket.
Most és mindenkor . . . 2. hang: (Theotokion)
Elszállt a törvény árnyéka és eljött a kegyelem; mert amiként a lángoló csipkebokor el nem égett, azonképen szűzen szültél és Szűz is maradtál. A lángoszlop helyett az Igazság Napja kelt fel, Mózes helyett pedig Krisztus, a mi lelkünk Üdvössége.
Prokimen: a szombat esti.
Litiai sztichirák 1. h.:
Kenetvivő asszonyok, a sírhoz miért jöttetek? Miért keresitek az élőt a halottak között? Feltámadt az Úr, bízzatok! – kiáltja az angyal.
Félelemmel jöttek el az asszonyok a sírhoz, hogy illatszerekkel gondosan megkenjék a testedet, de azt nem találván, egymás között tanakodtak, mert nem tudtak a feltámadásról; ámde angyal jelent meg nekik és így szólt: Feltámadt a Krisztus, megadva nekünk a nagy irgalmat.
A sírhoz jött Magdolna és a másik Mária, keresve az Urat; és az angyalt látták miként a villámot, ki ült a sírkövön és így szólt hozzájuk: Miért keresitek az Élőt az elhunytak között? Feltámadt, amint mondotta; Galileában találjátok meg Őt, akihez is így kiáltsunk: Halottaidból feltámadt Urunk, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . 6. hang:
Elkérte József Jézusnak testét, és saját új sírjába helyezte; mert Őnéki úgy kellett előjönnie a sírból, mint a palotából. Ki megtörted a halál hatalmát, és megnyitottad az embereknek a Paradicsom kapuját, Urunk, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Alkotóm és Megváltóm, az Úr Krisztus, a Te méhedből születvén, óh Tisztaságos, és engem felöltve, megszabadította Ádámot az egykori átoktól. Ezért Néked Tisztaságos, mint Isten Anyjának és valóban Szűznek, szüntelenül kiáltjuk az angyal köszöntését: Örvendezz Nagyasszony, védelmezőnk és oltalmunk, és lelkünknek üdvössége.
Előverses sztichirák:
Oktoichosz sztichirája 2. hang:
A Te feltámadásod Krisztus Üdvözítő, beragyogta az egész földkerekséget, és általa visszahívtad a Te teremtményedet. Mindenható Urunk, dicsőség Néked.
Folytatva, a húsvéti sztichirák 5. hang
Dicsőség . . . 5. hang:
Levéve a keresztfáról Téged, aki mint köntöst felöltöd a világosságot, József Nikodimosztól kísérve, mint mezítelen és temetetlen halottra tekintett Reád, és fájdalmas gyászolását kezdve, keseregve ezt mondotta: Jaj nékem, óh legédesebb Jézus! Kit még nemrég a keresztfán függve látván, a napvilág sötétségbe burkolózott, a föld pedig félelmében remegett, és meghasadt a templom kárpitja. Íme pedig most én nézlek, ki érettem önként mentél a halálba. Hogyan temesselek el, én Istenem? Vagy gyolcsokba hogyan borítsalak? Mely kezekkel érintsem a tisztaságos testedet? Vagy milyen éneket énekeljek elhunytodon, óh Könyörületes? Magasztalom szenvedéseidet, dicsőítem sírbatételedet, feltámadásoddal együtt, így kiáltva: Uram, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . .
Feltámadás napja van . . .
Tropárion 2. h.:
Midőn leszállottál a halálba, Halhatatlan Élet, megölted a poklot az Istenség villámával, midőn pedig a halottakat a föld mélyéből feltámasztottad, minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak: Életetadó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
Dicsőség . . .
A nemeslelkű József, levéve a keresztfáról szeplőtelen testedet, tiszta gyolccsal és illatokkal beborítván azt, és eltemetvén új sírba helyezte el. De Te Urunk, harmadnapon feltámadtál, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Most és mindenkor . . .
A kenetvivő asszonyokhoz, így szólott a sírhoz szállott angyal: Halottaknak valók a kenetek, Krisztus pedig az enyészettől idegennek bizonyult. Ezért így kiáltsatok: Feltámadt az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.
(Virrasztó istentisztelet vagy litia esetén:)
Istennek Szűz Szülője örvendezz . . . 3-szor.
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
„Isten az Úr után:
Tropárionok mint az esti istentisztelet végén.
1. sztichológia után kathizma 2. h.:
A sír kövét lepecsételni nem akadályoztad meg, s feltámadván megadtad a hit szikláját mindeneknek. Urunk, dicsőség Néked.
Dicsőség . . .
A legtisztább ölet ott a magasságban el nem hagytad, s mindnyájunkért elfogadtad a temetést és a feltámadást. Urunk, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Mind értelem fölött vannak, mind fölöttébb dicsőségesek a Te titkaid, Istennek Szülője; tisztasággal megpecsételt, és szüzességben megőrzött, hamisítatlan Anyává lettél, megszülvén az igaz Istent. Hozzá esedezz, hogy üdvözüljön a mi lelkünk.
2. sztichológia után kathizma 2. h.:
A kenetvivő asszonyok kora hajnalban fölkeltek, és sírodat üresen meglátván, mondották az apostoloknak: Megtörte az enyészetet a Hatalmas, s az alvilágban lévőket kiragadta bilincseikből. Hirdessétek bátorsággal, hogy feltámadt Krisztus Isten, megadva nekünk a nagy irgalmat.
Dicsőség . . .
Temetési kenetedet hozva az asszonyok, titkon jöttek hajnalban a sírhoz, félve a zsidók vakmerőségétől, és előre látva a katonák vigyázását; ám a gyönge természetük legyőzte a férfiúi bátorságot, mert a kegyes szándék tetszett az Istennek. Illőképen kiáltották tehát: Támadj fel, óh Urunk, segíts meg minket és válts meg bennünket, a Te nevedért.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Fölöttébb dicsőített vagy, Isten Szűz Szülője; magasztalunk Téged, mert Fiad keresztje által legyőzetett az alvilág, és a halál meghalt; holttá válva feltámadtunk, és az életre méltóvá lettünk; elnyertük a Paradicsomot, ősi gyönyörűségünket; amiért is hálát adva, dicsőítjük mint hatalmast a mi Krisztus Istenünket, az egyedül Nagyirgalmút.
(Polyeleoszt csak a Kenetvivők tiszteletére szentelt templomokban énekelünk.)
Feltámadási áldásénekek 5. h.
Ypakoi, lépcsőének és prvkimen a 2. hang szerint.
Evangélium: a 4. hajnali (Lk 24, 1-12;)
„Látván Krisztus feltámadását . . .” és a továbbiak mint Tamás vasárnapján.
K á n o n : a húsvéti.
Katavasziák: a húsvétiak.
Az ódák végén, a katavasziák előtt az alábbi theotokionokat énekeljük, az elsőt „Dicsőség”-re, a másodikat „Most és mindenkor”-ra.
Theotokionok 1. h.:
1. ódához
A halálnak birodalmát megdöntötted, feddhetetlen Hajadon, Krisztust szülvén, az örök Életet, aki ma a sírból felragyogott, és megvilágosította a világot.
Látván feltámadott Fiadat és Istenedet, örvendezzél az apostolokkal, Istennek tiszta Kegyeltje, aki az első köszöntést, mint mindenek örömének kútfeje fogadtad, feddhetetlen Istenanyja.
3. ódához
Visszatérek ma a tiszta élethez óh Tisztaságos, a Te Szülötted jösága által, ki a föld minden határainak, felragyogtatta a világosságot.
Látván az Istent, akit testileg szültél, és ki ígérete szerint halottaiból feltámadt, örvendezz óh Tiszta, és mint Istent magasztald őt, Tisztaságos.
Húsvéti kondákion és ikosz.
Kathizma 2. h.:
A kenetet a sírodhoz buzgón hozó asszonyok, óh Üdvözítő, örvendeztek lélekben az angyal ragyogásának, Téged pedig a mindenek Istenének hirdettek, és a tanítványokhoz így kiáltottak: Valóban feltámadott a sírból a mindenek Élete.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Tanítványaidnak kara, együtt vigad a kenetvivő asszonyokkal, mert azokkal közös ünnepet ünnepel, a Te feltámadásod dicsőségére és tiszteletére. Velük együtt mi is így kiáltunk Hozzád: Embereket szerető Urunk, add meg a Te népednek a nagy irgalmat.
4. ódához
Aki megalkotta Ádámot, a Te ősatyádat óh Tisztaságos, Általad formálódott meg, és tulajdon halálával lerontotta ma az attól való halált, és beragyogtatott mindeneket, a feltámadás isteni sugaraival.
Látván Krisztust, akit szültél, mint ragyogott fel ma szépségesen a. halottak közül, mindeneknek üdvösségére óh Tisztaságos, aki jó vagy s feddhetetlen, és szépséges az asszonyok között, az apostolokkal együtt örvendezve dicsőítsed Őt.
5. ódához
A Te Fiad feltámadásának, isteni és éltető sugaraiban ragyog, s eltelik örvendezéssel, óh tisztaságos Istenanyja, az istenfélők gyülekezete.
Nem nyitottad fel a Szűz kapuit megtestesüléseddel, és a sírbolt pecsétjeit nem törted fel, óh teremtésnek Királya; ezért midőn feltámadva látott Téged, örvendezett.
6. ódához
Kiket egykor a halál és az enyészet fogva tartott, fölvezette azokat a tisztaságos méhednek Szülötte, az enyészhetetlen és örök életbe, óh Istennek Szűz Szülője.
Leszállott a földnek legmélyébe, ki a Te öledbe alászállott s ott lakozott, és értelmet meghaladó módon megtestesült, óh Tisztaságos, és magával Ádámot is felkeltette, midőn feltámadt a sírból.
Kondákion 2. h.:
Örvendjetek! – szólottál a kenetvivő asszonyokhoz, és Éva ősanyánk sírásának is véget vetettél, feltámadásoddal Krisztus Isten, az apostoloknak pedig meghagytad, hogy hirdessék: Feltámadt az Üdvözítő a sírból.
Ikosz: A sírodhoz közeledve, óh Üdvözítő, a kenetvivő asszonyok tanakodtak egymás között, és így szóltak: Ki gördíti el nekünk a követ a sírboltról? S feltekintve látják, hogy a sírkő el van gördítve; és mivel az angyal alakja és öltözete elkápráztatta őket, félelemmel teltek el és el akartak futni. De az ifjú így kiáltott hozzájuk: Ti ne féljetek! Akit kerestek, feltámadt! Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt Jézus teste; és gyorsan menjetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak: Feltámadt az Üdvözítő a sírból.
7. ódához
Megölte ma a halált a Te Fiad, óh Feddhetetlen, s minden halandóknak örökké tartó életet ajándékozott, atyáinknak egyedül áldott és fölöttébb dicsőséges Istene.
Aki uralkodik az egész teremtés fölött, Emberré lett és méhedben lakozott, Istennek Kegyeltje; s elszenvedvén a keresztet és a halált, Istenhez méltón feltámadt, bennünket is felkeltve magával, mint Mindenható.
8. ódához
Általad jött a világba az Alkotó, óh Istennek Szűz Szülője, és feltörve a pokol gyomrát a halandókért, feltámadást ajándékozott nekünk, amiért is áldjuk Őt mindörökké.
Lerontotta a halál egész hatalmát a Te Fiad, óh Hajadon, az Ő feltámadásával, és mint erős Isten fölemelt és megistenített bennünket, amiért is dicsérjük Őt mindörökké.
9. ódához
Egyhangúan nevezünk mi hivők boldognak Téged óh Hajadon. Örvendezz, Úrnak kapuja; örvendezz, óh lelkes város; örvendezz, ki által felragyogott ma nékünk, Szülötted halottakból való feltámadásának világossága.
Vígadj és ujjongjál, Világosság isteni kapuja; mert a sírba szállott Jézus felkelt, felragyogva napnál derűsebben, és minden hivőket megvilágosítva, óh Istentől kegyelt Nagyasszony.
Kánon után:
Szent a mi Urunk Istenünk. (3-szor.)
Exaposztilárion 2. h.:
Testileg elszunnyadván mint a halandók, Urunk és Királyunk, harmadnapra feltámadtál, fölemelve az enyészetből Ádámot, és megsemmisítve a halált, óh enyészhetetlenség Húsvétja, világ ��dvössége.
Dicsőség . . .
Asszonyok, halljátok az öröm szózatát: Eltiporván a zsarnoki alvilágot, fölemeltem a világot a romlásból; fussatok és mondjátok el barátaimnak az örömhírt, hogy onnan akarok teremtményemre örömet sugározni, ahonnan a bánat származott.
Most és mindenkor . . . Ugyanaz.
Dicséreti sztichirák 2. h.:
Az Oktoichosz sztichirái
Dicsőség . . . (hajnali idiomelon:)
Kenetekkel jöttek a Máriát körülvevő asszonyok . . .
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője . . .
Doxológia után:
a hajnali feltámadási tropárion
SZENT LITURGIA
Kis Bemenet után:
Tropárionok 2. h.: Midőn leszállottál a halálba . . . A nemeslelkű József . . . Dicsőség . . . Kondákion 2. h.: Örvendjetek! – szólottál . . . Most és mindenkor . . . Húsvéti kondákion 8. h.: Bár leszálltál a sírba, óh Halhatatlan . . .
Apostoli prokimen 6. h.:
Üdvözítsd Uram a Te népedet, és áldd meg a Te örökségedet.
Tehozzád kiáltottam, én Uram Istenem.
Apostol: Ap. Csel. 6, 1-7;
Evangélium: Mk. 15, 43-16, 8;
Kinonikon:
Krisztus Testét vegyétek, a halhatatlan Forrást ízleljétek.
Dicsérjétek az Urat a mennyekből, dicsérjétek Őt a magasságban. Alliluia.